Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Egyesült Államok - Csutoros István: United Presbyterian Church In The U.S.A. Amerikai Magyar Presbiteriánus Gyülekezetek

324 BETHLEN NAPTÁR tagjai két szép sárgaréz gyertyatartót helyeztek az ürasztalára. Templo­munk belseje most igazán olyan szép és szemetgyönyörködtető, hogy büszkék lehetünk reá. Az egyik este, ahogyan a lelkipásztor irodájában dolgozott és nyitva volt a templom ajtatja, a mellettünk levő kórház egyik látogatója bejött a templomba imádkozni. Nem szólt semmit sem, ahogyan a nyitott ajtón keresztül meglátta a lelkipásztort, de amikor elhagyta a templomot, ezt mondotta: “You have a lovely place here.” Ez a mi meg­győződésünk is. Meleg és bensőséges légkör van a templomunkban és aki belép, átérzi azt amit a zsoltáriró igy fejezett ki: "Uram szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.” (Zsolt 26:8.) Erről tesz a gyülekezet bizonyságot és mindenki ezt érzi, aki átlépi a templom küszöbét. Az istentisztelet angol és magyar nyelven van. Az egyháztagok rend­szeresen élnek az úrvacsorával. A betegekről külön gondoskodás történik. Az asszonykor most is — mint mindig — Mrs. Frank Belle vezetésével meg­tette a kötelességét. A missziókör tagjai bármennyire idősek is, szorgos kezekkel készitik a lepedőket, kötszereket és a korházi hálóingeket stb. a távoli missziói állomásokra. A presbitérium tagjai Belle Ferenc vezetése alatt gondot viselnek a gyülekezetre. A diakónusok és a többi egyházi munkások is mindent megtesznek, hogy a nemes versenyben ne maradja­nak le. Adósságunk nincsen, békében élünk, csak fáj a szivünk, hogy hűséges, idős egyháztagjaink elmennek a minden élőknek útján. Nemcsak a sze­münk könnyezik, amikor a temetések alkalmával énekeljük az ősi zsoltárt, hanem belerendül a szivünk is. A vasárnapi iskola növekszik és ebben talán fel — felcsillan a jövő reménységének a sugara. A tiszteletes asszony, Csornán Endréné és a két fiatal leány, Belle Deborah és Popa Cherie, lelkesen végzik munkájukat a vasárnapi iskolában. Ebben az esztendőben ünnepeltük önnálló gyüle­kezeti életünk 57. évfordulóját. Szivünk reménysége és imádsága az hogy Isten ezután is gondot visel rólunk és megtartja az ö népét. BROWNSVILLE, PA. — Lelkipásztor: Bodnár Victor Gondnokunk: Csabai Gilbert, algondnok: Balog Béla, jegyző: Ifj. Kotán István, pénztárnok: Kára Robert, ellenőr: Erdélyi János. Egyházunk 1907-ben alakúit s azóta áldásos munkát végez a nyugat Pennsylvaniába telepedett magyar bányászok között. A hatvanöt esztendő leforgása alatt voltak egyházunk életében meprobáltatásokkal teljes napok is, de isten mindig megmutatta a helyes és az őhozzá vezető utat. Ma, mikor a bányász gyülekezetek egymásútán tűnnek le az egyházi élet teréről, mi hálás szívvel és alázatos lélekkel mondunk köszönetét az Urnák, aki bennünket ezídeig megtartott, kegyelmével elárasztott s velünk jót tenni nem szűnt meg. Legyen övé a dicsőség! Egyházi életűnk az elmúlt évben csendes mederben folyt. A lelki építésre fektettünk súlyt. Igaz, temp­lomunkat belül kicsinosítottuk, és az új, tágas parkírozó helyűnket drót kerítéssel vettük körül. .. Idősebb testvéreink közül 9-en mentek el a mindenélőknek útján. Ezek között voltak: Bacskay Károly egyházunknak sok éveken keresztül mindenki által tiszteletben tartott gondnoka és Csáki József, aki régebben presbitere és pénztárosa volt egyházunknak. Bizony nehéz, s talán lehetetlen lesz helyű­ket betölteni egyháztagjaink sorában. Nyári biblia iskolát ez esztendőn is két helyen tartottunk. 89 gyermeket tanítottunk 16 tanító közreműnködésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom