Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Egyesült Államok - Amerikai Magyar Református Egyház
1969 313 HOLLYWOOD, CALIF. — Lelkipásztor: Trombitás Dezső Egyházunk 1968 augusztus 10.-én ünnepelte fennállása 10 éves jubileumát. “Itt valami olyan dologról emlékezünk —mondotta Dr. Benkő Géza algondnok ünnepi beszédében—, ami egy jó pennáju iró számára az emigráns magyarság kalandos életéből vett izgalmas és lebilincselő regény, vagy riport-téma lehetne. Ez az egyház ugyanis 10 esztendővel ezelőtt néhány merengő, lelkes magyar álmodozásainak eredményeképpen a legnagyobb könnyelműség és a legteljesebb felelőtlenség jegyében született. Egyházunk kiváló s e falakon túl ma már szerte a magyar világban ismert lelkipásztora mondta többször jellemzésül: ez az egyház a logika minden szabályának felrúgásával alakult, erősödött s lett azzá, ami. S ez igy igaz. Mert mi is történt itt? Egy kis magyar csoport a nagyarányú idevándorlás és a város geográfiai adottságai miatt szükségesnek látta egy új református egyház alapítását. Ez a parányi sereg drága pénzen heti egy órára templomot bérelt a Sunset Blvd.-on, papot hozatott és megkezdte a szervezkedést. A kezdeményezés sikeres volt; a kis sereg egyre erősödött, s — tipikus emigrációs jelenségként — amilyen arányban erősödött, olyan arányban léptek fel és élesedtek csúnyává az ellentétek. Azután az ellentétek, az emberi természet sajátos és titokzatos tulajdonságai szerint, csökkenni kezdtek. A közgazdasági és pénzügyi politika alapvető szabályaival — Istennek hála —■ teljesen ismeretlen lelkipásztorunk Néző Jánossal, az egyház akkori gondnokával elhatározta, hogy eljött az ideje a templomvásárlásnak. Hogy milyen indok ösztönözte őket erre az irreálisnak tűnt elhatározásra, az ennek az egyháznak az annálaszeiben örök titokként fog szerepelni. Rótták a mellékútcákat, hogy olcsó templomot találjanak s aztán megvették ezt a templomot és ingatlant, ahol mi most szeretetben és békességben együttünnepelhetünk és emlékezhetünk. Emlékezünk azokra az időkre, amikor semmink sem volt, csak hit, inspiráció és lelkesedés. Emlékezünk azokra az időkre, amikor a fülig eladósodott egyház egy bejáró takarítónő keresetének megfelelő összeggel javadalmazta részletekben — optimizmusban verhetetlen — lelkipásztorát, hogy kötelezettségeinek eleget tehessen. De emlékezünk arra is, hogy a merész új hang, a gondolatgazdagság és brilliáns szónoki művészet miként vonzotta hétről-hétre valláskülönbségre tekintet nélkül a hivő magyarokat, miként erősödött az áldozatvállalás és felelősségtudat. Az irreálisnak tűnő álmodozásoknak és a felelőtlennek látszó pénzügyi kalandozásoknak eredményeként itt áll Magyar Amerika egyik legvirágzóbb egyháza, egy gyújtó és kisugárzó intellektuális csomópont, amely istenhitre tanít, magyarságtudatot táplál és erősít. Egy, még gondokkal küzdő egyház, amely a megodvasodott tradíciókkal szakitva, talán egyedül valósította meg és helyezte működésbe az ekuméniát, a hivő lelkek szeretetben és békességben való összefogását és együtt-tartását tekintet nélkül arra, hogy az anyakönyvi rovatokba bejegyzett hitfelekezet azonos-e a templomunk ormán látható felekezettel. És ez az igazi keresztyénség. A békesség, szeretet és jóakaratban összeforrni tudó, egymást átölelő, értékelő és megbecsülő keresztyénség. S ez talán ennek az egyháznak a teljesítményeiben a legnagyobb érték és — hiszem — nehezen leküzdhető vonzóerő”. Gondnok: László Gyula. A nőegylet elnöke: Dorka Ferencné. Az egyház lélekszáma kb. 350. Évi bevétel $20,000.
