Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Halottaink

212

BETHLEN NAPTAR

URBÁN JÓZSEF 1898 — 1968

Február 20-án hosszú súlyos szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének Nt. Urban József. Gyászistentisztelet február 24-én, szombaton délután 2 órakor volt a Ceveland West Sidei Református templomban, ahonnét Warrenville, Connecticutba szállították s hétfőn délután nyugalomra helyezték.

Nt. Urbán Józsefet aktiv lelkészi munkából hivta haza Ura: ez a körülmény méltó befejezése volt hűséges, szorgalmas életének. Pataki diák, ahol “kántusvezér” volt, eminens teológus, aki azonban nem élt a lelkészek számára biztosított mentesitéssel az aktiv katonai szolgálat alól, hanem ehelyett önként vállalta a csapatszolgálatot a fronton az első háború idején. A 10-es honvédeknél hadnagyként szolgált. Nagyhalászban hitoktató, Pácinban helyetteslelkész. 1925-ben az amerikai Bridgeport városában lévő magyar ref. egyház hívja meg segédlelkésznek és szervező lelkipásztornak. Ebben a szolgálatban alapit ja meg a Fairfield-i gyülekezetét, aminek tiz éven át lelkésze volt.

1935-ben elfogadja a McKeesporti Független Egyház meghívását, ahol ismét tiz évet töltött. Rátermettsége, kitönő tolla, fajtájának izzó szeretete vezetőszerepre predestinálta: mint esperes, egyházi lapszerkesztő, (Magyar Egyház) majd lelkészi főjegyző kitörhetetlenül beírta nevét az amerikai ref. egyházi élet múltjába.

McKeesportról New Yorkba megy, ahol rendkívül eredményesen pásztorolja a Bronx-i egyházat, ami a független egyházi közösség egyik tekintélyes egyházává lesz az ő szolgálata nyomán.

Az évek azonban mint a fellegek eljárnak feletünk. A világváros hajszájában érezte, hogy lassan megfárad. Elvállalja a Warrenville-i kisgyülekezet pásztorolását, ami mellett végezheti tovább szereit “hobby”-ját, nyomdatechnikai foglalatoskodást a szövetségi kormány egyik ultramodern üzemében. Úgy látszott, hogy ez lesz az ő nyugalmának formája és kerete. Az Úr, jógazdánk, azonban másképpen rendelkezett felőle ... A megürült Dayton-i egyház tapasztalt, bölcs pásztor után néz és a tekintetük feléje fordul, aki ebben a megkeresésben felismeri a költő szavát és elvállalja úgynevezett “interim” lelkészi minőségben az egy házat, mintsem sejtvén arról, hogy titkon, csöndben fájdalom nélkül dolgozik benne korunk legnagyobb rettentése, a rák! . . .