Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Európa
176 BETHLEN NAPTAR így azután nem volt más: vállalni mindent itt és most, annak minden következményeivel. Az elmúlt húsz év alatt 1948-január 1-től 1968 január 1-ig a következő itáliai menekült-táborokban szolgáltam: Alatri, Aversa, Cinnecitta, Capua, Bagnoli, Farfa, Mercatello, S. Antonio, Latina, Trieste-S. Sabba, Trieste-Padriciano. Szolgálataim három csoportba osztályozhatók: pásztori, keresztyén nevelői és testvérsegitő szolgálat csoportjába. De a hagyományos “szolgálat” kifejezés itt, tényleges és valóságos kiszolgálást jelent, szellemi, lelki és anyagi vonalon, vagyis az adott körülmények között ez gyakorlatilag napi 24 órából 24 órai elfoglaltságot jelent. Különösen akkor, ha mindjárt ide is irom érthetőn: a menekültek problémái az elhagyott otthon gondjait is magában foglalják a segités szempontjából. Ezt úgy tessék érteni, hogy bizony nincsen nyugodt álom, akkor, ha például beérkezik hozzám az egyik menekült testvéri aggodalmaként, faluja konfirmándusainak 50 darab biblia kérése, s ha ténylegesen éppen egyetlen biblia sincsen. Vagy, ha a frissen érkezett magyarok csakis teljes Szentirást kérnek maguknak és az otthon élő szeretteiknek s történetesen van biblia, de a küldés tetemes postai szállítási dija meg nincsen. . . . Vagy ha a bibliát kapott román testvérek hozzák a még otthon maradt szeretteik címét, ami egy egész bánáti falut tesz ki, biblia-küldés kéréssel, s hogy kérésüket hatékonyan támogassák két órán át az otthoni legszebb énekeiket énekelik szobámban, sokszor bizony könnyezve. És ezt folytathatnám a végtelenségig. Sok lenne a “vagy ha”, e helyett azonban hadd irom ide pontosan: az elmúlt húsz év alatt 890 ezer menekült élt az itáliai menekült táborokban; magyarok, románok, csehek, szlovákok, szerbek, horvátok, bolgárok, szlovének, oroszok. Ezek közül a 75% akart bibliát kapni és bibliát küldetni — szeretteinek. Hiszen köztudomású, az elhagyott otthon elsősorban a bibliától van megfosztva. S a mai napig — tehát 20 év alatt — mindössze 50,011 db. bibliát tudtam kézbeadni magyar és más nyelven, vagyis ez gyakorlatilag azt jelenti: még bibliát sem adtunk a kérőknek. Még rosszabb a helyzet a vallásos irodalom, a jó irodalom terjesztése vonalán. Ugyanis a táborok népe 24 órája hasznos kitöltésére olvasnivalót kér. Nos, húsz év alatt nem tudtam csak ezer mázsa könyv és folyóiratot szétküldeni részint az általam ébrentartott református mozgókönyvtár által, részint az állandó
