Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Európa
1969 173 egyelőre. A cseh evangéliumi református egyház zsinata bátor hangú levélben fordult híveihez; buzdítva, hogy az igazságtól s a szabadság és a tisztább demokrácia védelmétől ne tántorodjanak el. — Hromadka professzor, — aki aimakidejében ideges, gyűlölködő cikket közölt a nyugati egyházi lapokban a magyar forradalom ellen, — most az ország megszállását élete legtragikusabb napjának mondta. — Magyar egyházi vezetők közül egyedül Márton Áron, erdélyi magyar katolikus püspök nyilatkozott bátran, érdektelen hangon, a többi romániai s erdélyi egyházi vezetőkkel — a cseh ügyben. Ámos prófétát idézték együtt: Amikor földretiporják az igazságot, akkor nem lehet hallgatni!” Dr. Krüzsely József OLASZORSZÁG “Aki szereti az Istent—szeresse a maga atyjafiát is.” (I. János 4:21) Beszámoló az itáliai magyar evangéliumi munkáról. Az itáliai magyar evangéliumi munkáról szólva abból az alkalomból, hogy húsz éve teljesítek pásztori, keresztyén nevelői és , testvérsegitő szolgálatot a menekülttáborokban, a teljesség kedvéért, mindenek előtt azt emiitem meg, hogy Itáliában az első, rendszeres istentiszteletek 1939 májusától kezdődtek. 1939 május 1.-én kerültem ösztöndíjjal Rómába egyháztörténeti kutatómunkára és tudományos továbbképzésre. S amint elkezdtem levéltári és könyvtári kutatómunkámat, valamint egyetemi továbbtanulásomat és a Valdens Teológia látogatását, időt szakítottam arra is, hogy a Magyar Akadémia protestáns ösztöndíjasainak istentiszteleteket tartsak a szobámban. Jól emlékszem: öten voltunk az első istentiszteleten. S ez a szám aszerint változott, hogy mennyi volt a protestáns ösztöndijasok száma az Akadémián. Átlagban a protestáns magyarok 90-95%-ban gyűltek össze istentiszteletre. Az istentiszteleteken kívül rendszeres kulturális összejöveteleket is tartottunk, ami felolvasásból, előadásból, vagy műemléklátogatásból állt. Az előadók mindég a jól képzett, fiatal ösztöndíjasakból kerültek ki, vagy a római tudományos és művészi világ kiválóságai közül. A műemlék látogatások során azt is tervbevettük, hogy gályarab őseink útját végigkövetjük, sőt a fellelhető adatok alapján korhűen megrajzoljuk, kiadjuk, s Nápolyban, a rabságból való szabadulásuk helyén, szobrot állítunk nekik.
