Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Középeurópa Tragédiája
132 BETHLEN NAPTAR szerekkel építeni, nem lehet az embert embertelen eszközökkel szolgálni. A politikai életet könyörtelen következetességgel meg kell tisztítani minden hazugságtól, erőszaktól. A “2000 Szó” mondanivalója olyan megdöbbentően egyszerű, kristálytiszta volt, mint a Biblia igazsága. Frázis és páthosz nélkül fogalmazva szinte mellbeütötte az olvasót. A pártapparátus, a párthierarchia hisztérikusan felhördült és felelősségrevonást követelt. A leninizmuson, sztálinizmuson felnevelt, a proletárdiktatúra szentségében hívő konzervatív, dogmatikus párttagok számára vörös posztó lett a “2000 Szó”. Még Dubcekék is félelemmel nézték a nyomában felkavarodott vihart, főképpen azért, mert Moszkvában, Varsóban, Szófiában és Kelet-Berlinben örjöngeni kezdtek miatta. Magyarországon a sajtó sokkal megértőbb volt és a kritika mellett méltató cikk is jelent meg róla. A deklaráció átvitte a harcot a demokratikus szocializmus alapvető kérdéseire és ebbe a harcba mostmár bevonta az egész népet. A párt különleges vezető szerepének tagadásával szembeállította a népet a pártapparátussal és a konzervatív szemléletű Népi Milíciával, akik képtelenek voltak feladni a proletárdiktatúrába vetett hitüket, amely számukra kiváltságokat, előnyöket biztosított. Az osztályuralom helyébe az “össznépi állam” eszméjét állította. A szocialista állam feladatává polgárai jólétének, életszívonalának emelését tette, de nem az egyéni és személyes szabadság feláldozásával. A szocializmus igazi alapja az emberi szabadság és nem a termelés vagy életszínvonal. Az uralkodó és vezető osztályról szóló elmélet, akit a vezetésre akár öröklés, akár osztályhelyzet jogosít fel, nyilvánvalóan reakciós ideológia, akár kommunista, szocialista, kapitalista vagy egyházi köntösben jelentkezik. Rajta keresztül az uralkodó osztály jogot formál a hatalom monopolizálására és az emberi szabadság korlátozására. A csehszlovák társadalom most két táborra szakadt: a hatalmukhoz kétségbeesetten ragaszkodó konzervatív kommunisták és a megrögzött társútasok álltak az egyik oldalon, a másikon a demokratikus szocializmus megvalósítására törekvő nép. Amaz a népességnek egy csekély töredéke, de egyelőre még a politikai, társadalmi és kulturális élet irányitó posztjain, emez számban a nemzet legalább 90 százaléka, de a hatalmon kívül. A közöttük feszülő ellentétet csak egy külső beavatkozástól mentes demokratikus fejlődés oldhatta fel, de az erőszak már nem. A reform-kommunisták, Dubcekkal az élen ezt a tényt felismerték és a nép mellett döntöttek. Ezért váltak olyan népszerűvé.
