Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)

Magyar Mosolygás

104

BETHLEN NAPTAR

káció közben a két lelkész felelget egymásnak? Ezt nálunk is be lehetne vezetni! Az elismerés jólesett, de ezt már óvakodtam lefordítani a püspöknek. Mégis, liturgiareformról volt szó—fejezte be mosolyogva Baja Mihály.

Most már nyugosznak mindketten, Baltazár püspök a debreceni nagyerdei köztemető díszsírhelyeinek egyik végében, Baja Mihály a másikban, barátja, a költő és író Oláh Gábor mellett.

Baja Mihály tagja volt a híres Dóczy-intézet igazgató tanácsának. Ennek az intézetnek a tanítónőképzőjében és gyakorló iskolájában tanítottam, ott történtek meg a következő derűs esetek. -----Beiratkozáskor kérdezi az osztályvezető egy feltűnően kis termetű fiúcskától:—Mondd, te valóban vagy már hat esztendős?

— Persze, hogy vagyok. Csak tetszik tudni, annyi a dolgom, hogy nem értem rá megnőni.

Az első tanítási napon egy akaratos kislány szakadatlanul sír. Amikor pillanatnyi szünetet tart, a tanítónő hozzáfordul:— Na jó. Remélem, most már abbahagyod a sírást.

— Nem, még nem—feleli dacosan.—Most csak kipihenem magam.

A tanítónő megkérdi az első osztályosoktól, hogy mi az édesapjuk foglalkozása.

— Az én apám sofőr.

— Az enyém könyvelő.

— Az én papám csibész.

— Ki mondta ezt neked?—kérdezi meghökkenve a tanítónő.

— A mamám—vágja ki határozottan a kislány.

— Mi akarsz lenni, ha felnősz ?

— Ha néni leszek, orvos, de ha bácsi, akkor mérnök.

— Tessék mondani, miből csinálják a kenyér héját?

— Lisztből, mint a kenyeret.

— És hogy húzzák aztán rá a kenyérre?

— Mama, ki szült engem? Te? Tudtam! Ha a papa lett volna, akkor most bajuszom lenne!