Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Halottaink
94 BETHLEN NAPTÁR Előbb egy két hang követte az éneklőt, majd az egész kirándulócsoport ezen a hozsánnán keresztül fohászkodott Istenhez szabadulásért. Velük volt az Ur. Angyalok bélelték ki az autó vas oldalát. Mikor a vezető végre egy lankás fele tudta kormányozni az autót, az lelassult és bár felborult, egy pár lábtörésen kívül semmi baj nem történt. Aki elmondta nekem ezt a történetet, nem tudott vissza emlékezni arra, hogy ki kezdte el az éneklést. Én rögtön Buthi Sándorra gondoltam. Vagy ő volt, vagy egy olyan lelki alkatú diák, mint ő. Aki nem félt és nem hősködött, de a nagy veszélyben nyugalmával hőssé tette a kirándulókat egy halál felé száguldó autón. Csak most látom, hogy ez a régi esemény mennyire példázza, summázza és kifejezi mind azt, amire a sors Buthi Sándor váradi püspököt kiválasztotta. Ezer éves történelmünk legnagyobb erdélyi tragédiája idején, az emberi igazságtalanság és a “Siculi cidium”, a “székelyirtás” alatt neki kellett hirdetni, kiáltani, népe szivébe sírni: “Ne csüggedj el kicsiny csapat, ha rád felleg borul.” Ő hősiesen állta a vártát az utolsó állomásig. A rá váró autó szerencsétlenségig, ahol életét vesztette 1967 március 15-én. E sorok Írója a Theológián több szemeszteren keresztül lakótársa volt Buthi Sándornak és úgy ismerte meg őt, akire már akkor is csak felnézni lehetett. Ragyogó megjelenésű diák volt. Nagy világitó Ady szemekkel, hullámos holló fekete hajjal. Már a Theológián előadó művésznek tartottuk. Magas színvonalú akadémiai estéinken csodálattal hallgattuk szavalatait. Harminc év után találkoztunk ismét itt Amerikában. Talán csak egy percnyi ideig maradhattunk együtt négyszemközt. Akkor átölelt és azt mondta: “Úgy látom testvér, te az vagy aki voltál, és hidd el: én is az maradtam.” Mi hisszük, hogy az maradt. Hisszük, hogy Buthi Sándor sirköve, akár csak a Szász Domokosé és a többi erdélyi főpapé, évszázadokon keresztül emlékeztetni fog mindenkit, hogy Erdélyben csak akkor lesz emberi szabadság, békesség, egyenlőség, amikor az a hit, műveltség, erkölcs veszi át a vezetést és őrséget a falvakban és városokban azon a földön, amit hirdetett és élt minden erdélyi főpásztor és közöttük a tragikus sorsú Buthi Sándor váradi püspök is. Pihenése legyen csendes. Lelke lásson megnyilatkozott egeket. Csia Kálmán
