Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Otthonunkról
1068 75 Egy kopott, de tiszta ruháju utitárs vette át a szót. Kezén látszott, hogy nem fizikai munkát végez, beszéde elárulta, hogy tanult ember. Halkan beszélt: - Fiatal barátom, egy percig se szégyelje magát, hogy reszlovakizált. Nekünk itt kellett maradni a Felvidéken. Az a fontos, hogyan élünk és milyen szolgálatot teszünk a fajtánknak. íme, az, hogy együtt ülünk s magunk között vagyunk, ez is egy szolgálat. A barátunk nem azt kiabálta ki az estébe, hogy magyarok idejöjjetek, hanem azt, hogy testvérek. Nagyon okosan tette, mert mi magyarok megértettük ezt, hogy ez a testvéri szó csak nekünk szól. Most ránk szakadt a pokol. Amint az első világháborúért mi magyarok fizettük meg az árat, most a második világháborúért is nekünk kell fizetnünk. Most nagyon okosnak és nagyon jónak kell lennie a magyarnak. A magyarságot lehet sok féleképpen szolgálni, van hely, ahol egy csomó magyarnak egy másik magyar magyarázza, hogy mit veszítettünk a háborúban, hogyan aláznak meg ellenségeink, milyen árva a magyar. A magyarságot lehet szolgálni úgy is, hogy valaki kint a szabad Nyugaton felsorolja siralmainkat és a világ fülébe dörgi, de nem magyar nyelven. Lehet úgy is szolgálni, hogy valaki az idegen népek közt keres barátokat és érteti meg a magyar fájdalmat. Mi itt csendben, halkan összetartva egymást szeretve szolgálhatjuk a magyarságot. Testvér, az Isten áldjon meg ezért a kedves példáért. A hatodik utas egy harmincöt-negyven körüli hentes volt. Én Ígérem, hogy ahol csak tehetem, segítem a fajtámat. A magyarság-szeretet kiült az arcokra és a hat magyar arc megszépült, szent fogadkozásával ott a prágai gyorson. A kassai gépész elővette csomagját, ő volt a leggazdagabb köztük. A volt katonatiszt csomagjából italt kotorászott elő. Szívesen közreadták, amilyük volt. A kórházi utas elmondta, hogy miért szervezte meg ezt a magyar fülkét és hogyan szenvedett az elmúlt éjszaka. Maga helyett a turócszentmártoni kórház magyar orvosáról beszélt, aki nap nap után kiábrázolja, hogyan kell a magyarságot szolgálni. Elmondta, hogy itt nem adnak neki tartózkodázi engedélyt, Magyarországba nem engedik be és most azért járt Prágában, hogy visszakerüljön szülőföldjére, Amerikába. Szereti igaz szívvel a felvidéki magyarságot s ha rajta múlna, minden magyar csomagját átvenné s lerakná a történelem vonatjára, hogy a magyar minél kényelmesebben utazhasson ebben a világban. Álomba kókadtak a fejek. Nehéz, gondterhelt nap után elaludt a magyar, a vonat robogott velük a magyar táják felé. Mindannyian álmodtak egy népről és azt álmodták, hogy egy Valaki jött, elszedte a görnyedt magyar csomagját, terhét, keresztjét. Fáradt, ráncos arcok kisimultak, félő, nyugtalan szivek megbékültek, mert ha Valaki, maga Isten megáldotta a magvart. ,r T . Nagy Lajos
