Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Otthonunkról
1968 73 Hányingerem van, egész éjjel állva utaztam két cigány asszon}' közé szorítva s olyan kellemetlen szag volt a kupéban, hogy rosszul lettem tőle. Egymás elhasznált leheletét szívtuk be. Ha igy kell hazamenni, akkor inkább tehervonaton szeretnék visszautazni. A vasutas elmosolyodott. - Adok én egy jó tanácsot. Jöjjön ki két órával a vonat indulása előtt, adjon a kapusnak egy néhány koronát és az megmondja, melyik vágányon van a vonatja. Üljön be olyan fülkébe, amit régen másodosztálynak használtak. Most csak egy osztály van a vonaton. Adjon a kupétársaival egy néhány koronát a kalauznak, aki annyi utast enged oda, ahány ülőhely van. Magukra zárja a kupét s maga elfelejti ezt a kellemetlen utazást. Az utas köszönte a magyarul beszélő kalauznak a tanácsát, zsebe felé nyúlt, hogy kézzel foghatóan fejezze ki a háláját. Mit akar? Én sorsüldözött magyartól sohasem veszek el pénzt! Én is magyar vagyok, itt szolgáltam a katosaság alatt, beleszerettem egy cseh lányba, akinek testvére finánc volt Kárpátalján, elvette feleségül az én testvéremet. O beszélt rá, hogy legyek vasutas. Van két lányom, családom szeretem s itt a magyar földtől távol különösen boldog vagyok akkor, ha egy szegény magyaron segíthetek. A vasutas felrakta a megfelelő villamosra a magyar utast, aki az amerikai követségre igyekezett. Melegen búcsúztak el egymástól. A kalauz hálás volt, hogy magyarul beszélhetett. Édes nyugtalan magyarság, ami akkor nyugszol meg bennünk, ha valami jót tettünk magyar testvérünkkel! Az utas dolgát elintézte, boldogan, de nagyon fáradtan ment az állomásra. A kapusnak próbálta magyarázni, hogy a rozsnvói gyorsvontatót keresi. Kezében tartotta a pénzt, de úgy, hogy a kapus lássa. A kapus nagyon előzékeny lett, megmondta csehül és utána ismételte németül, hogy a vonat melyik vágányon van. Még jó két óra volt az indulásig, az ablak mellé ült, elaludt. Arra ébredt, hogy a kalauz rángatta és kérdezte, melyik városba utazik? A kalauznak is megvárásolta a jóakaratát, aki ígérte, hogy még csak öt más utast ereszt be a fülkébe. A tömeg közeledett a vonat felé. Az elmúlt éjjel emléke még igen friss volt s fogadkozott magában, hogy ide ebbe a fülkébe csak magyar ember jön be. Lehúzta az ablakot s kiszólt félhangosan a hullámzó emberseregbe: - Testvér, add ide a csomagodat! —- Itt van, testvér! Fogjad. - már nyújtotta is a csomagját. — Testvér, add ide a csomagodat! - ismétli megint a magyar utas. — Szívesen, testvér, van hely? — Van. -A csomagjait nyújtotta egy fiatal ember és feleségét biztatta, hogy menjen a fülkébe és üljön le. Már az első utas zörgette a kupé
