Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Otthonunkról
1968 69 is a legfontosabb és legszebb feladat az igehirdetőké, misszionáriusoké és pásztoroké ebben az országban. Ezen a nyáron egy kis amerikai település mellett töltöttük szabadságunkat. Valamikor holland fármerek laktak benne. A száz éves öreg házakat nagynak, kényelmesnek épitették. Ablakaikat művésziesen faragott rámák keretezik, mint fejkötő a női arcot. Az udvarokon szélmalmok pihennek hosszú évek óta. Csak nagy viharok idején reszket át öreg vitorláik között a régi idők dicsősége, mint öreg hős szivén az izgalom, ha régi harcokra gondol. Száz évvel ezelőtt ennek a falunak lakói egv szent összeesküvést szőttek azért, hogy a délen szenvedő rabszolgákat átcsempésszék ide és eljuttassák Kanadába. A volt rabszolgák közül sokan nem is mentek tovább. Itt maradtak a hollandok közt és nemcsak hitüket örökölték meg, hanem házaikat is. Ma nem szőke hajú hollandok, hanem fekete arcú emberek ülnek az öreg házak kandallója mellett, vagy végzik munkájukat a gazdag földeken. Egy egy elhagyott, lerongyolt házban a hegyekről ide sodródott fehér emberek vertek tanyát. Olyan fehér emberek, akiket Amerika gyors civilizációja ott felejtett a hegyek között azon a színvonalon, amelyen a fehér vadász (trapper) átvette az indián erkölcsöket és megölt ellenségét megskalpolta. Talán három évvel ezelőtt az egyetlen ipari vállalkozó kiköltözött a faluból és kis gvárját, amely a legnagyobb épület a régi házak között, üresen hagyta. A gyár helyiséget nem sikerült azóta sem eladni. Üresen, gazdátlanul áll. Azonban három év alatt annak egyetlen ablakát sem verték be a volt rabszolgák utódai, sem a hegyi emberek gyermekei. Ezekben az időkben, amikor az ország népeinek faji gyűlölete lángoló városok borzalmában lett nyilvánvalóvá, itt békesség van a különböző fajták meg szegény és gazdag között. Vájjon miért? Itt ebben az elsodort faluban a főtér közepén egy kis fehérre meszelt templom áll. Évszázadok óta ez a templom a jóság, tisztesség, emberszeretet szimbóluma volt. Benne a prédikátor valóban a békesség, szeretet evangéliumát prédikálta és prédikálja generációk óta. Itt ugv látszik győzött mindig az emberi vágyak, állati indulatok felett az Evangélium. Itt megvalósult az a béke, amit sem atomfegyver, sem törvény, sem dollárok milliója nem tudott megteremteni. Itt lenne az ideje, hogy ezeknek az elfelejtett evangéliumot hirdetőknek is több segítséget adjanak egyesek és közösségek . . . Először is meg kellene őket szabadítani nagy ellenségeiktől. Azoktól a theológusoktól, akik Isten “halálát” hirdetik és sirt akarnak ásni
