Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)

Egyesült Államok - Brachna Gábor: Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia Gyülekezetei

272 BETHLEN NAPTÁR magyar előadókat kér fel. Az 1966-os évben többek között megemlékeztünk Kos­suth Lajosról és Lorántffy Zsuzsánnáról. Az ökuménikus szellem nagyobb térhódítása talán a jövőben még inkább kedvező módon fog vezetni kis magyar protestáns gyülekezetünk megerősödésére. Ha közelebb kerülünk egymáshoz lélekben, akkor jobban igénybe fogjuk venni egymás szolgálatát. Ez azért is nagyon kívánatos, mert városunk hatalmas terü­letén sok református és bizonyára evangélikus lélek is, inkább semmiféle egyházi életben nem vesz részt, semmint igénybe venné a hozzá aránylag közelebb eső magyar protestáns testvéregyház rendelkezésre álló alkalmait. DETROIT — Lelkész: Nt. Asboth Gyula Detroiti gyülekezetünktől nem kaptunk közvetlen beszámlót. A város politi­kai élete annal aöbb publicitást kapott, amikor az égő város híre bejárta az egész világot. Magyar gyülekezeteink is két futótűz közé szorultak. Egyik oldalon a bevándorlók elöregedése, másik oldalon a színes emberek gyors térhódítása modern ipari városainkban. Ennek dacára is azok a kevesen, akik templomaink köré gyülekeznek, ma is hűséggel állják helyeiket egyházainkban. A gyüle­kezetnek elsősorban lelkipásztora mutat kitartó hűséget, amikor maradt a vár­tán, hogy biztatója legyen kicsiny seregének. Ezt a hűséget közönte meg a detroiti gyülekezet népe, amikor Nt. Asboth Gyula 40 éves lelkészi jubileumát megünnepelte. Minden eddigi hireink szerint igaz szeretettel ragaszkodik az egyház népe lelkipásztorához. Az ünneplés csak egy pecsét és igazoló írás volt a kívül állóknak arról, hogy mit gondolnak lelkészükről az egyháztagok s velük együtt a detroiti magyarság. Sajnos detroiti az a szomorú híradásunk is, mely Nt. Hefty László lelkész testvérünk édesanyjának tragikus halálát hozza. Szivünk csak nyugtalan ma­dárként keres magyarázatot a meg nem érthető dolgok felett. Békességet egye­dül Istenbe vetett hitünk adhat, tudván azt, hogy azt, amit gyarló életünk elront, azt Isten ujjáteremtő ereje és Krisztusban adott kegyelme hozza nyugvó pontra. Az Amerikai Magyar Ev. Konferencia tagjain kivűl, az amerikai ma­gyarság nagy részvéte és együttérzése szállott a gyászolók felé ezekben a próbás időkben. NEW YORK, N. Y. — Lelkész: Varga László A new yorki egyház életére a rendkívüli időjárás és a város gyors Ütemű rendezése, mellyel a régi lakó házakat vagy átalakítják, vagy újjáépítik nyomasz­tólag hatott. Az időjárás templomunk látogatását zavarta meg, a város rendezés pedig olyan százalékokkal emelte a béreket, melyeket nyugdíjas és kisebb jöve­delmű testvéreink megfizetni egyáltalán nem tudnak, amiért a városon kívül távolikörnyékekre Long Islandra és New Jerseybe költözködtek ki, ahonnan rit­kábban jönnek a templomba. Társadalmi összejöveteleink száma is csökkent. Az elsőt husvét után tudtuk csak megtartani; májusban jól sikerült anyák nap­ját tartottunk, az őszön pedig szüreti összejövetelt. -Biztató, hogy a nyári isten­tiszteletek látogatottabbak voltak mint máskor, miért is egyházunk fenntar­tásában nem volt zökkenés. Lelkészük 50 éves szolgálata tartotta melegen a lelkeket, melyről a synódus májusban Poughkeepsiben tartott ülésében emlékezett meg. Egyházi és világi lapjaink ezután a gyűlés után, elöljáróságunk októberi ülésén, amikor is Írógéppel ajándékozták meg lelkészünket. Gyülekezetünk tagjai e jelentések után állandóan íel-keresuk kedves ajándékaikkal. Jézus olyan fontosnak tartotta az olvasást, hogy az evangélisták nyolciz­­ben feljegyezték ezt a kérdését — “Nem olvastátok?”

Next

/
Oldalképek
Tartalom