Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)
Európa
1968 115 1967. évi költségvetési hiány fedezésére, az 1966. évi egyházfenntartási járuléknak — legfeljebb 10%-át bekérheti a gyülekezetektől a közpénztárba. E két határozat zúgolódás nélküli végre hajtása, megvalósítása, lesz majd a kifejezője annak, hogy gyülekezeteink megértették a legnagyobb parancsolatot és az egymás iránti felelősség tudatában és _a “szentek egyessége hitében forrnak össze olyan egyházzá, amelynek jövője van! Az új népi Jugoszláviában: 14 nemzetiség és ma már 30 elismert vallásfelekezet e nag}7 közösségében, mi, ősi hitvallásaink értelmében a lélekszerinti békességnek engedelmeskedve, — nemcsak békességet, egyenlőséget, jogot és szabadságot nyertünk el, hanem megbecsülést is. így kell nevezzem azt a nem várt figyelmet és örvendetes tényt, hogy — mielőtt törvényhozó testületeink kimondták volna az 1953-ban meghozott “Vallási közösségek jogi helyzetét meghatározó törvényt”, a legfelsőbb szövetségi kormányhatóság leküldte azt országos egyházunknak — véleményadásra és elfogadásra. Megjegyzéseinket, pl. az istentiszteletek helyét illetően, amely hitelveink szerint eltér a g. keleti és r. katolikus többség definiciójától, elfogadta és a törvényben érvényre juttatta. Mit köszönhetünk az 1953 évi Vallásügyi Törvénynek, amely életünkben véglegesítette az 1946 évi Alkotmány forradalmi itézkedéseit, mindenek előtt a “szabad egyház a szabad államban” elvét? Először is, egyházunk a maga evangéliumi feledatkörében, minden külső beavatkozás nélkül, egyház maradt és tagjai egyháztagokként zavartalanul élhetnek szocialista társadalmunkban. A vallás “magán ügy”, ezért valakit kényszeríteni, vagy gátolni vallásos életében, törvénybe ütköző cselekedet. Másodszor, a törvény, bár az istentiszteleti helyhez köti az szolgálatát, de igehirdetésének szabadságát,diakóniai feladatának gyakorlását törvényesen védelmezi. Harmadszor, az egyház szabad önkormányzati tevékenységét, egész szervezetének zavartalan működését, az állami törvények keretein belül, a törvény biztosítja. így hozták meg, az ötvenes évek folyamán, illetékes orzágos zsinataink, jelenlegi helyzetünknek megfelelő új Egyházi Alkotmányunkat, továbbá Hatásköri-, Tanácskozási-, Választási-, Törvénykezési-, Konfirmációi-, Lelkészképzési-, Fizetési-, Diakóniai-, valamint Gyülekezeten kívüli szolgálatunkat meghatározó Szabályrendeleteinket és végül Lelkipászoraink szolgálati Pragmatikáját. Negyedszer, a törvény engedélyezi és biztosítja külföldi hittestvéreinkkel való összeköttetéseinket, egyházi vezető férfiainak jugoszlá
