Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Egyesült Államok - Evangélikus Gyülekezetek
304 BETHLEN NAPTÁR menikus teológiai bizottság egyik kiváló tagja. A magyar szellemiség szolgálata látszik kidomborodni munkájukból. Elsőrendű munkát végeznek az egyetemi ifjúság gondolatainak és problémáinak mélyforrását kutató ifjúsági konferenciáikkal. Ezeket sikerrel rendezik meg évről-évre. Külön értéknek látszik, hogy nem bizonytaillankodnak sem meggyőződésükben, sem vezetői hivatásukkal járó felelősségükben. Közép — és Délamerikát a nagy távolsáag miatt nem lehet szerves egységbe hozni. Ennek ellenére megvan a kapcsolat Venezuela, Argentina és Brazília között. A hazai teológiai képesítés alaposságára vall, hogy lelkészeink itt is kiválnak tudásukkal és nyelvismeretükkel. A buenos-airesi Evangélikus Teológia egyik szervezője és ma igazgatója is dr. Leskó Béla személyében magyar ev. lelkész. Ausztráliában a sydrneyi és melbourni magyar evangélikus gyülekezeteket, valamint a perthi magyar protestáns (evangélikus és református) gyülekezetei az AUSZTRÁLIAI MAGYAR EVANGÉLIKUS KONFERENCIA kapcsolja egybe. Brachna Gábor, ev. főesperes, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöke. EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETEK CLEVELAND, O. (ELSŐ EGYHÁZ) — Lelkész: Főt. Branchna Gábor Az elmúlt esztendő útját keresztyén élményét sok szempontból egy félelmes és sötét éjszakához kell hasonlítanom. Istennek hála, nagyobb baj nélkül múlt el és a derengő hajnal bizodalmas reménységgel tölti el megféremlitett szivünket. Ez a megdöbbentő élmény abból állott, hogy valaki (pontosabban: egyházi szekértők) egy tükröt tartottak elénk s arra kértek, hogy nézzünk bele. A baj először nem látszott különösebbnek s azt gondoltuk, hogy édesanyánkat látjuk őszülő kortársai körében. A megdöbbentő az volt, mikor rájöttünk arra, hogy nem régi képeket nézünk, hanem saját magunkat, hiszen tükör előtt állunk. Az olvasónak és úgy általánosan elmondva nem is olyan borzasztó egy gyülekezet 50, 60 évéről beszélni, mely egyben magyarságunk élete felett is elszaladt a szervezkedések óta. De ijesztő elfogadni azt a valóságot, hogy gyülekezetünkben mi vagyunk az öregek, mert nincs még egy előttünk járó generáció. A felocsudást még gyorsabbá teszi az, amikor valaki józan számokban, érthető nyelven adja tudtunkra, hogy magunkra maradtunk, gyermekeink és unokáink nélkül járunk a templomba.
