Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Dél-Amerika

162 BETHLEN NAPTÁR 1966 augusztusában a gyülekezet lelkipásztora szabadságon volt. Azonban a szokott vasárnapi istentiszteleteket, az esedékes gyűlé­sekkel együtt a gyülekezet laikus vezetői megtartják. Régebben a caracasi lelkipásztor vagy más, Kolumbián átutazó lelkészek Bogota városában is szoktak magyar istentisztelet tartani. Legutóbb Szilas Attila végzett ilyen szolgálatot 1965 elején. Ebben az esztendőben ilyen alkalomra nem kerülhetett sor, részben technikai (vizumszerzés nehézsége) akadályok miatt, részben azért, mert az ottani magyar protestánsok igen nagy százaléka más országba költözött és kérdésessé vált, hogy az odautazást igénylő áldozatok arányban állanak-e a található érdeklődéssel. — E kér­désre való válaszadást azonban más alkalommal végrehajtandó látogatókörutnak kell megadnia, amely a jövő feladatai közé tarto­zik. A bogotai istentiszteletről szóló beszámoló helyett ebben az évben örömmel Írhatjuk azt, hogy 1965 karácsonyán Puky Ákos lelkész gyűjtötte egybe a Peru fővárosában. Limában élő magyar­okat és számukra áhítatot tartott. Szolgálata révén a magyar nyelven hirdetett Evangélium egy olyan országban is felcsillant, ahol más években nem kerülhetett sor ilyen alkalomra. CHILE — PERU — BOLIVIA. Valamennyiünk kezébe lámpást adott az Ur! Hogy azonban ennek a lámpásnak a fénye ragyogjon és bevilágítson a magunk életébe, hogy bennünket tápáljon és erősítsen, ahoz múlhatatlanul szükséges az, hogy Jézus Krisztus szelleme és példája legyen az egyedüli világitó és megtartó erő a mi életünkben. Csak igy lehet a mi szövétnekünk igazán világitó fáklya, életet fenntartó és tápláló zsinórmérték, amelyből sugárzó erő, fény lesz a mások számára. Ha azonban megtiltjuk és mindenben meggátoljuk, hogy Krisztus fénye, példája és tiztitó tüze világosítsa a mi életünk ösvényeit, akkor a bátortalanság, a csüggedés, a levertség, a bizony­talanság és a félelem, tehát a sötét felhők világa lesz gazdája el­árvult életünknek. így azután csak botorkálunk abban a világban, — amelynek talmisága nem az Istennek ragyogó fényében és Jézus Krisztusnak a példájában és szeretetében keresi és találja meg a megoldást az életek számára — hanem a saját maga material­­isztikus hitvallásában. Ha azonban megengedjük és mindenben elősegítjük, hogy Krisztusnak a szeretete és fénye csillogjon a mi életünkben, akkor ennek a világnak az arculata is szebb lesz és boldogabb reménysé­geket hordoz magával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom