Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Dél-Amerika

BETHLEN NAPTAR

155

Ezt írja egy felelős helyen szolgáló atyánkfia Északamerikából: “Mi itt annyira gyámoltalanok vagyunk, hogy kezükben az arany is sárrá válik. Potenciális erőnk elég volna a vasfüggönyön innen való összes diaszpóránk támogatására, ehelyett itteni gyülekezeteink is kezdenek elsorvadni, szétesni, beolvadni. Az Ur Isten megvert bennünket a széthúzással . .

Ugyanakkor a Bethlen Naptár 1966-os Argentínáról szóló beszámolójára hivatkozva ezt Írja Vajda Géza a messzi Brightonból, Ausztráliából: “. . . Ha teljesen ismeretlenül is, de a Krisztus szeretetében keresem fel soraimmal a messzi Ausztráliából. Teszem ezt azért is, mert úgy érzem, hogy a nagy távolság ellenére is összekapcsol bennünket a közös hit és az azonos nemzeti érzés. Miért ne tudhatnánk egymásról többet: akár örömeinkről vagy esetleg fájdalmainkról . . . Minden távoli hir egy-egy buzdító üzenet, munkára serkentő. Látni bennük, hogy a világ minden részében kisebbnagyobb gyülekezetek miként dolgoznak az Isten országa dicsőségéért .... Abban a reményben zárom soraimat, hogy a jövőben lelkileg közelebb kerülünk egymáshoz . . .”

Szabó Imre lelkész üdvözli egyik összejövetel vendégeit. Buenos Aires.

Ladányi Zoltán ezt írja Christchurch — New Zeelandból: . . Messze országból keresem fel levelemmel. Én az országnak már tizenkét éve vagyok lakosa. Közel kettőezerháromszázan vagyunk az országban, leginkább a nagyobb városokban, reformátusok közel ötszázan. Bátorkodom felkeresni levelemmel, hogy legyen segítségemre ... A gyermekek már sajnos felejtik a ma