Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Otthonunkról

102

BETHLEN NAPTAR

kerei vannak ... A reformáció gondolatát nálunk az alsópapság tömegei hordozták ... Ez a papság azután csak olyan kereteket alkothatott meg, amelyekben a saját léte nagyobb mérvben nem volt veszélyeztetve, egyúttal senki mástól különösebb függő viszonyba nem hozta magát a testületet ...” A középkorvégi római kathólikus alsópapság fraternitásai a reformáció győzelmével az uj egyházi szervezet alapépitményévé lettek. Teljesen a papság ügye volt ez a szervezet: Maguk választották meg a seniort (espetest) és négy tagból álló “presbitériumát”, Miklós Ödön szerint “a magyar protestáns egyházalkotmány legfőbb szerve ... a reformáció szervezkedése elején a presbitérium, a papság vezetőinek kollégiuma, nem a zsinat ...” A zsinat is persze csak lelkészekből áll, mintahogy az 1567-es debreceni zsinaton is csak lelkészek vettek részt.

Most nem arról szándékszunk vitázni, hogy helyes volt ez vagy nem, hanem csupán megjegyezzük azt, hogy ez igy alakult ki és pontosan magyar földön, a mi történelmi helyzetünkben. “A magyar protestáns egyházalkotmány a magyar szellem önálló termékének bizonyult. Gyökereivel az évszázados magyar egyház talajába fogózva, belőle fakasztotta ki az európai protestantizmus egyik értékes alkotérészeként a maga életfáját. Benne a magyarság önfenntartó konzervativizmusa egyesült a megujhodott egyházi élet kívánalmaival, — e nagy átalakulás közepette ismét bizonyságot téve arról, hogy a magyar lelkiség tengernyi akadály mellett is meg tudja keresni a maga önálló útjait.” (Miklós Ödön: A magyar prot. egyházalkotmány kialakulása a reformáció századában, Pápa, 1942, p. 177)

így lesz érthetővé az, hogy a “Nagyobb cikkek” előszavában igy Írtak “mindazok az egyházi szolgák, kik Debrecenbe stb. ezeknek a cikkelyeknek és a mi vallástételünknek s a Zürichben Urunk 1566. esztendejében kiadott helvét hitvallásnak a genfi egyház lelkipásztoraival együtt aláírtak.” Tehát kifejezésre jut amit a hitvallás XVII. fejezetében igy tanít: “Nem a külső szertartásokban és rendtartásokban áll (az egyház egysége), hanem inkább az egyetemes keresztyén hit igazságában és egységében.” Megváltották a genfiekkel-zürichiekkel azonos és egy hitüket és ugyanakkor törvényekbe foglalták már kialakult és élő egyházszervezeti rendjüket, kimondván: “nemcsak hitünkről, vallásunkról, a hitnek minden ágazatiról, hanem még az egyházszervezetről, és háztartásról, az egyházban fennálló szent, tisztes és hasznos rendről s szabályokról is ünnepélyes nyilatkozatot akarunk tenni;