Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Európa
96 BETHLEN NAPTÁR ha híveink munkaszeretete és áldozatkészsége nem volna itt. Lapátokkal, ásóval, törővasakkal jönnek hajlott hátú idősebb emberek, izmos fiatalok s ha a férj nem tud jönni, úgy itt vannak az asszonyok is. Száll a por, sokszor olyanok, mintha porban hemperegtek volna meg. De a régi falak omladoznak, az újak emelkednek. A presbitérium tagjai olyanok, mint egy hadsereg mindig bevetésre kész csapata, szorul a munka, gerendákat kell emelni: jöjjenek a presbiterek. S jönnek nem lázadozva, de sokszor munkájukat it otthagyva, hiszen ez az övéké is, fiaiké, unokájuké. Nekik építik. És kőmives mestereink neveit dicső atyáink nevei mellé Írhatjuk. Kasza Károly vezetésével: Kiss András, Mohácsi Sándor, Bese Béla, Kovács Károly, Varga Lajos, Lak János, hogy csak egy néhány nevet említsek, napi munkájuk végeztével, ahol ledolgozták a 10 órát, jöttek szívesen Isten dicsőségére dolgozni. Szőci József és Balázs Dávid presbiterek mindennemű vasmunkát vállaltak és el is készítettek. A felépítés után jön az utolsó munka, a meszelés, takarítás. Egy kis sereg szinte lesi, várja, mikor hangzik el a vezényszó: indulj- S amikor elhangzott, valóban úgy megszállta az asszonyok serege a termet, hogy minden négyzetméterre jutott asszony. De mindenki segíteni akart. Amikor egy 14 gyermekes családanya azt látta, hogy neki már nem jut munka, akkor lement a harangozóhoz, hogy adjon meszelőt, hogy ő az utcán meszeljen, valamit ő is csináljon. De nemcsak szorgos kezekre volt szükség, hanem pénzre’ is. Mert igy is sokba kerül. Az első adomány imatermünk építésére a nálunk járt belga ifjúsági csoporttól jött, akik megspórolt pénzüket, 30,000. — dinárt adták erre a célra. Kaptunk egy svájci asszony testvérünktől is. Az adakozók hosszú sorát nem sorolhatom itt fel. Csak néhány esetet irok itt le. Egy idősebb asszony abból él, hogy házakhoz jár be dolgozni. Egy napon szinte bocsánatkérően és szégyenkezve teszi le, csak annyit tud adni; egy havi keresetét. Egy asszony, aki leányával és együtt, 15,000. — dinárt adnak. K. Julia szegény asszony, segélyre szoruló és segélyből is él, 3,000. — dinárt rakosgatott össze, amúgy is szűk jövedelméből. Egy asszony szorgalmasan rakosgatott félre tizedét annak, amit eladott: tojás, tej, csirke, hogy azt adhassa imatermünk építésére. De az asszonyok leleményességét, ügyességét dicséri az, ahogy ők varrtak, kézimunkáztak, hogy karácsonyi vásárt rendezzenek s igy összegyűjtött pénzökből, melynek fő szervezője Aplerné Fekete
