Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
"Ének A Töviskoronáról"
30 BETHLEN NAPTÁR ÉNEK A TÖVISKORONÁRÓL. Vannak koronák drága vertaranyból, ragyogó, szemvakitó szinaranyból, rajtuk ötvösök mesterkeze fárad. Ámuló szemmel én mégsem csodálom, egyedül a Te töviskoronádat! Vannak koronák, kövekkel kivertek, színesek, mint a friss tavaszi kertek. De a legszebb rubintokat ott látom égni, ragyogni napnál fényesebben, a Te tövisekből font koronádon! Vannak koronák, vannak, lettek, voltak. Elgurultak, mert trónok leomlottak, amint a századot követte a század. Csak egyet nem tud az idő eltemetni: a Te tövisekből font koronádat! Királyok töviskoronás Királya! Engedd, hogy én is leboruljak áldva s a szivemből a hála és imádat, mint illat szálljon és dicsérve zengje Egyedül a Te töviskoronádat! Véred rubincseppjének ragyogása legyen elég nekem! Szemem ne lássa Világ virágjait! Semmit se lásson: ott csüngjön boldog, örök ámulattal egyedül a Te Töviskoronádon! S ha a tövisek, ahogy Téged, engem sebeznének, segíts akkor is zengnem, mint aki meg nem tagad, el nem árul, inkább megpecsétli hulló vérrel az éneket a töviskoronáról. T. E.
