Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Ds: Kálvin és a Magyar Reformátusság
BETHLEN NAPTÁR 87 rátja ráadta a maga ruháját, vállára zsákot nyomott s igy jutott át a város kapuján. Épen ideje volt. Háromszázan voltak már fogságban s két év múlva volt házigazdáját is megégették. Először egy kanonok barátjánál talált menedéket. Ez a barátja rokonszenvezett a reformációval s emellett abban a korban hallatlanul nagy könyvtára volt: 3000 kötet. Kálvin, a könyvek barátja, otthon találta magát. Olvasott, tanult szünet nélkül. Itt fogamzott meg agyában, hogy ir egy nagy hittani munkát. Ez lett később az Institutio Religionis Christianae. Amilyen mértékben szaporodott a reformációval rokonszenvezők száma Franciaországban, olyan mértékben nőtt az udvar és a klérus által vezetett üldözés. 1535 január 21-én I. Ferenc, a francia király valamilyen útjáról haza érkezett Párisba. Tiszteletére nagy ünnepi körmenetet rendeztek s Páris különböző részein egyszerre hat helyen lobogott fel az evangélium követői testéből gyújtott eleven fáklya. A kivégzettek között Kálvinnak ismerősei, jó emberei voltak . . . Most már érezte, hogy a szörnyűségek ellen tennie kell, hogy az evangélium követőinek védelmére meg kell Írnia nagy müvét. Lázasan fog a munkához s 1536 márciusára már ki van nyomva a mü, amihez hasonlót emberi elme még keveset alkotott. Végső formájában magyarul 1475 oldalt tesz ki, tehát vaskosabb mint a teljes Szentirás. A cime magyarul: “Tanítás a keresztyén vallásra, mely a vallásnak csaknem egész veleje s mindazt magába foglalja, amit az idvességtudományában tudni szükséges.” Leghatalmasabb tanítása ennek a műnek a predestináció, az isteni eleve elrendelés. Kálvin szavait idézem: “Eleve elrendelésnek az Isten amaz örök elhatározását nevezzük, amelylyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva. A választottakban az elhívás az elválasztás bizonyítéka. A megigazulás az elválasztás megnyilvánulásának a másik jele, amig el nem jut az ember a dicsőségre, ami az elválasztás beteljesedése.” (Róm. 8-29.) A könyv szinte felmérhetetlen szellemi értékét a XVI. században élt magyar Thury Pál distichonja fejezi ki legtalálóbban: “Praeter apostolicas post Christi tempóra Chartas Huic perperere libro saecula nulla parem.” Magyarul: “E könyvnek párját — kivevőn az apostolokéit — Egy század se szült eddig a Krisztus után.” Franciaországot elhagyva, rövid olaszországi tartózkodás után, Kálvin Németországba akart menni, hogy ott visszavonulva tollal harcoljon az ige igazságáért. Útközben betér Genfbe s ebben a városban mutatja meg neki az Ur, hogy mennyit kell az Ő nevéért küzdenie és szenvednie. 1536-tól — egy aránylag rövid száműzetéstől eltekintve — 28 év múlva bekövetkezett haláláig munkálkodik itt s ezt az odaérkezésekor szabados várost a komoly, tiszta keresztyén élet citadellájává változtatja.
