Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Dr. Komjáthy Aladár: Kálvin János - És a Magyar Reformáció
60 BETHLEN NAPTÁR látogatom meg, hogy vele privátim értekezzem az Újszövetség felett végzett tanulmányaimról. Egy vagy két hónapig maradok nála.” Ez a történeti látogatás 1544 szeptember havában történt meg. Hogy fogadta Kálvin magyar látogatóját? Erről egy félév múlva Belényesi Gergely igy irt: “habeo tibi gratiam quod me, dum istic essem, summa humanitate amplexus es.” “Summa humanitate amplexus” — Kálvinhoz “újszövetségi tudományos eszmecserét” ment folytatni. Ott sokkal többet talált. Valakit, aki a cinikus és érdektelenül közömbös sorbonnei szofisták után, EMBER volt: Akit érdekelt az, hogy Belényesi hazájában mi történik és aki tudta azt, hogy a messze földön magát idegennek érző külföldinek milyen jó az, ha valaki meghallgatta. Milyen személyes benyomást gyakorolt Kálvin János első magyar ismeretségére kiviláglik Belényesi leveléből is: Kálvinnal közli, elsőnek, a hirt, melyet Magyarországról talán éppen Wittenberg közvetitésével kapott és részletesen beszámol a magyar földi tragédiáról. Vele közli azt az elhatározását is, hogy hazatér, hogy többé nem számit sem a halál veszedelme, betegsége vagy eddigi tudományos terveinek végrehajtása. A levélből az is kiderül, hogy Kálvin a genfi gyülekezetben is imádkozott a magyar reformációért, a magyar népért és további ilyen imádságra kéri levelében kétszer is Belényesi Kálvin Jánost. Kéri, hogy maradjon vele kapcsolatban, hiszen a könyvárusok, mint Rihel Vendel könnyen továbbíthatják hozzá Magyarországra is Kálvin levelét. “Deinde tuis litteris ne desinas me recreare ac consolari.” Nagyjelentőségű mondat, amely arról tudósit, hogy Kálvin János Belényesinek “lelkigondozója” volt, legalább is Belényesi Gergely úgy érezte. Azután “desinas”-ból logikusan következik, hogy 1545 márciusa előtt is üzenhetett Kálvin a beteg Belényesinek, vagy talán irt is, ami persze elveszett. Strassburg felé oly sürü, szinte minden héten történő levélbeli kapcsolata volt Kálvinnak, hacsak azt vesszük alapul, ami megmaradt, hogy a genfi látogatás óta eltelt fél esztendő alatt Kálvin nyilván érdeklődött magyar barátja iránt és próbálta őt valamilyen formában vigasztalni is! “Ne hagyj fel engem talpraállítani és vigasztalni!” Tudván, hogy Kálvin milyen ökumenikus levelezést folytatott, olyanokkal is akiket nem is ismert, elképzelhetetlen, hogy a Belényesi Kálvin kapcsolatnak nem lettek volna több írásos emlékei is, melyek sajnos elvesztek. A következő adat Valérand Poullain, a strassburgi francia református egyház lelkésze Kálvinhoz Írott levelében találtatik. 1544 októbr 9-én “Hungarus quidam vir gravis” átadta Kálvin levelét Poullainnek. Bucsay Mihály szerint ez a magyar Belé-
