Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Várady Lajos: "Csak Könyv…" (Vers) - Reményik Sándor: "Gyógyits Meg!" (Vers)
BETHLEN NAPTÁR 35 Csak könyv . . . VÁRADY LAJOS Csak könyv . . . Neve se más, csak "Könyv" . . . A betűk oly egyszerűek benne, s a lapok oly fekete-fehérek, mintha valóban csak könyv lenne. Egy könyv, a sok között a polcon és a csendes könyvtárszobában, egy könyv, amely oly azonos millió mással az egyformaságban . . . Csak könyv . . . Lapozgatják fehér gyermek-kezek s öregek ujja reszket rajta. Apák és anyák keresik benne, hogy mit mond jajra és mit mond bajra. Néha rápereg egy-egy könny is, ember szivéből kicsordult bánat, máskor meg annak, aki jól megérti, egekig zugó öröme támad. Vihart kelt és ad csendességet, pöröl, parancsol, törvényt szab, keményet, leleplez, vádol, éget haragja, ha Isten akarja! Ha igy akarja! S ha úgy akarja, megszólal szépen, mint édesanya esti mesében, ölel és csókol, simogat lágyan . . . Igy cselekszik a Nagy UR egy könyvben, a Bibliában . . . Csak könyv . . . Az örök-egy Isten él igy benne! Egy könyvben Ö, a Legyőzhetetlen közel jön hozzánk, kezünkre száll le és élet lesz az emberekben, éhesnek kenyér, borúsnak béke s a bűnbánónak áldott kegyelem . . . Egy könyvben, az ősi Bibliában, Testvérek! az Isten van velem! Csak könyv? Oh, mennyivel több annál! Hisz azt hirdeti, hogy Isten szeret! Megragadom, hogy Ö is megragadjon és élettel töltse be szivemet. S amikor népek haragra gyulnak és remegve forrong a nagy világ, hirdetem azt, amit Isten hirdet: — béküljetek meg egymással! — és magasra emelem a Bibliát! Gyógyíts meg! REMÉNYIK SÁNDOR Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája . . . De épek még a gyökerek talán, A tompa tunya tespedés alatt Gyökereimben: érzem magamat És zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen nem is éltem igazában Csak úgy éltem mint lepke a bábban, Csak úgy éltem mint árnyék a fényen, Rólam gondolt roppant gondolatod Torz árnyékaképpen. Egy kóbor szellő néha-néha Valami balzsam illatot hozott. Akkor megérezfem: ez az élet, S megéreztem a Te közelléted — S maradtam mégis torz és átkozott. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Én szeretni és adni akarok: Egy harmatcseppért is — tengereket. S most tengereket látok felém jönni, És nem maradt egy könnyem — megköszönni.