Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 149 Valenciai magyar konfirmándusok a konfirmációi ünnepély után — lelkipásztorukkal, Pósfay Györggyel (1958) De hagyjuk el most Caracas városát és utazzunk a lelkipásztorral a legnagyobb venezuelai szórványgyülekezetbe, Valenciába. Ez a város Középvenezuela legjelentősebb ipari központja, a fővárostól kb. 115 mérföldre fekszik. Kitűnő ut köti össze a fővárossal, ami lehetővé teszi, hogy a lelkipásztor havonta egyszer, délelőtti caracasi szolgálatainak az elvégzése után gépkocsival oda utazzon és ott délután istentiszteletet tartson magyar hittestvéreinek, valamint gyermekeiket oktatásban részesitse. Ebben a városban talán 60-ra tehető a magyar protestánsok lélekszáma, túlnyomó többségük az ott levő gyárakban dolgozik, esetleg saját műhellyel rendelkezik. Valenciának ma már kb. 180,000 lakosa van és az elmúlt 10 év alatt igen sok ipartelepet épitettek annak környékén. Három amerikai gummigyár, egy nagy festékgyár, textilgyárak, autógyárak létesültek itt. Ez azt is jelentette, hogy sok külföldi szakember, szerződéses alkalmazott és igen sok bevándorló telepedett le ebben a városban. Az európai és amerikai származású protestánsok már 1952 decemberében egy kis iskolát szerveztek, ahol gyermekeik az ország nyelvén túl anyanyelvi oktatásban is részesülhettek, valamint vallásos nevelést is kaphattak. Az iskola egész szerény keretek között, egy kis külvárosi kertes házban nyílt meg, amelynek két szobáját kápolnává alakították át, ahol Caracasból havonta egy ízben érkező lelkészek magyar, német, lett, angol vagy svéd istentiszteleket tarthattak. 1953 nyarán a többségben levő német csoport lelkészt hivott meg Németországból, aki ezeket a csoportokat gyülekezetté szervezte. Vezetése alatt sikerült telket venni, majd 1957-ben letették a valenciai “Megváltónk” evangélikus templom alapkövét, amely két évvel később el is készült. Ugyancsak épült papiak és egy szép modern iskola a templom mellé. A helyben lakó lelkész honfitársai számára német, a többiek számára spanyol nyelven kezdett istentiszteleket tartani, azonban a nagyobb csoportok, mint a magyar — amelyek résztvettek a közös munkában és a presbitériumban is képviselethez jutottak — megállapodást kötöttek a caracasi magyar lelkipásztorral, hogy az számukra a szép uj templomban, havonta egyszer, istentiszteletet tartson és gyermekeiket magyar nyelvű vallásos oktatásba részesítse. Ezen rendszerint folyik már több mint 10 éve a valenciai magyar szórvány gondozása. A havonta egyszer tartott magyar istentiszteleteken és hittanórákon túl, kétszer egy esztendőben (karácsonkor és husvétkor) gyermekünnepélyeket szoktunk Valenciában rendezni, amikor is A Valenciában tartott húsvéti gyermekünnepély szereplői Gecsei János presbiterrel
