Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Ünnep Ligonierban
60 BETHLEN NAPTAR előbb felépüljön az én szeretett öregjeim számára a kényelmesebb Bethlen Otthon. De juttass Isten szegénysorsú hajlékainak is adományodból, hogy dicsőségéhez méltó templomokban zengjen az ige és szálljon a hálaének. Mert úgy szép az öregkor, éveinek terhe akkor könnyű, ha a szeretet sugarai aranyozzák, színesítik be. Mint ahogy szép a Nap lemente fénysugarainak színzáporában, amint száll mindig alább. ő lenyugszik, de dús színekben! gazdagsága bearanyozza az eget. így aranyozza be adakozó szereteted a 700 éves öreg szerencsi “Rákóczi Zsigmond” templomot és a mi itteni kedves öregjeink otthonát: a Bethlen Otthont. Ekkor ad majd a mi jó Istenünk neked, aki adsz, az öregjeinkkel együtt, akiknek adtál, jó reggelt, jó napot, és végül áldott nyugovóra térő jó éjszakát. Szabóné Lévay Margit ünnep Ligionerben Ragyogott a nap, csak itt-ott terelt át előtte szent Dávid az ég kék mezején egy-egy bárányfelhő falkát. Friss, üde szellő simogatta a pázsit füvét, az őrt álló fák lombjait és az örvendező arcokat. Körül, karikában zöldből kékbe tűnő szelíd hajlású dombok, erdők, rétek, sárgálló tarlók s csillogó levelű kukoricatáblák kaleidoszkópja. A völgyben egy tizenkilencedik század közepéről itt felejtett amerikai városka, amit patak szel át. A székely ember szeme felcsillan. Ilyen lenyűgöző tájképet csak Erdélyben lehet látni. A veszprémi ember is ugyancsak meg van elégedve: szakasztott olyan, mint a Dunántúl. Csak az alföldi magyar morfondírozik. Igaz, hogy jobb lett volna, ha az Ur Isten simára formálta volna ezt a búbánatos világot, olyannak, mint odaát a hajdúk, a kunok, meg a jászok földje, mert annál szebb nincs, de ha már vakondtúrást is teremtett, meg kell adni: ez sem kutya. Szeptember 3.-a volt, nemzeti ünnep, magyar reformátusok és általában emberséges magyaroknak piros betűs nap. Szentelés házszentelés Ligonierban. Előtte napokig ömlött az eső, utána neki búsulta magát az idő, de harmadikán ránk mosolygott kegyelmesen az Ur. Tóvá lett a délibáb, az álom valósággá. Hat év kellett hozzá, hogy a keresztyén demokrácia lassú, de annál eredményesebb módján kinőhessen a földből — acélból, betonból, téglából — magyar református, vagy —■ mondjuk így —magyar Amerika eleddig legnagyobb méretű s szépségben is lenyűgöző közös alkotása, az Idősek új Otthona. Olyan, mint egy régi magyar világbeli kúria; tiszta vonalú, nyugodt méltóságú megyeháza. Az egyik kanadai magyar
