Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Bódás János: "Pipacsok" (Vers)
44 BETHLEN NAPTÁR TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A ló A ló házi állat. Hogy miért házi, azt könnyen megérti az ember, ha meggondolja, hogy a kengurú vagy a cethal nem háziállat. Viszont nehezen érti meg az ember, ha azt is meggondolja, hogy a poloska nem háziállat. A ló növényevő, patás, négylábú, egyfarkú és kétszemű. Igen bátor állat, mert míg az emberek azért mennek a csatába, mert különben főbelőnék őket, a ló anélkül is elmegy. Sőt nemcsak a nemes paripa megy el, hanem az egyszerű konflisló is elmenne, ha a konfliskocsisnak nem lenne annyi esze, hogy csupán az első kocsmáig hajtsa. Hát így áll a dolog, a ló nemességével és bátorságával. Az okosságával nemkülönben. Mert, ha gyököt vonni nem is tud, még mindig jóval okosabb azoknál az embereknél, akik elhitték, hogy tud gyököt vonni s lábával az eredményt kikopogja. A lovaknak egyedenként nevet szoktak adni, elnevezik például: Trubadúrnak, Gyöngyvirágnak, Noniusnak, Kincsemnek, Tokiónak stb. Ezek a nevek leginkább híres versenylovak nevei, oly előkelő nevek, mint az emberek közt az Arthur, Edömér, Edgár, Ervin és más effélék. Viszont ahogy vannak egyszerű embernevek is, mint például János, vagy Mór, úgy vannak közönséges lónevek is, mint Madár, vagy Kese. Sőt a konflislovak legnagyobb része egyszerűen csak a “Zanyád” névre hallgat. A lovakat foglalkozásuk szerint fölosztják: versenylovakra, katonalovakra, haszontalan gebékre és öreg virsli jelöltekre. A cirkuszlovakat kifelejtettem, a hátaslovakról még azt akarom mondani, hogy nem azért nevezik hátaslónak, mert háta van, hisz ezen az alapon hasaslónak is nevezhetnék, már pedig hasaslónak megint csak egészen másfajta lovat neveznek, hanem azért nevezik a hátaslovat hátaslónak, mert a lovas a hátán ül. Kivéve persze, amikor lenn hever a lábai alatt, de viszont az ilyen ügyetlen embereket nem vehetjük figyelembe, amikor a lovakat osztályokba sorozzuk. A lóhoz hasonlít a zebra, egy csinos, stráfosnadrágos állatka, rokona is neki. Hasonlít hozzá továbbá a szamár is, az is rokona neki, nem kell szégyelnie, elvégre mindnyájunknak vannak szamár rokonaink. A ló zabbal él, kivéve a konflis lovat, a konflisló vadgesztenyével és szalmával él, bár a kocsisa zabból él, azaz bból, hogy a zabot tízszer olyan drágára mondja az utas előtt, mint amilyen drága valójában. A lóról van egy közmondás, amely így szól: “A lónak négy lába van, mégis megbotlik.” Hát ez a közmondás nem fedi teljesen a valóságot, mert nem lehet mondani azt, hogy mégis botlik, hiszen éppen azért botlik az ember is, mert lába van, s ha már valaki vagy valami lába miatt botlik, akkor annál inkább botlik, minél több lába van. A lábatlan ember például egyet se botlik. Ezek szerint legjobb dolga van a százlábúnak, mert attól senki sem veszi rossznéven, ha itt-ott botlik egyet.
