Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Egyesült Államok - Amerikai Magyar Református Egyház
BETHLEN NAPTÁR 197 megfigyelője. Az amszterdami első ökumenikus világgyűlés után többen jegyezték fel fájdalommal, hogy a világkeresztyénség igazán számottevő tényezőiből csak a római katolikusok, a szigorú reformátusok és a pünkösdista szekták hiányoztak. Új Delhiben valamilyen formában már ez a három irányzat is jelen volt. Mindezek miatt volt felejthetetlen élmény a világgyűlés második vasárnapján tartott közös úrvacsorái istentisztelet. Az igerirdető ceyloni püspök megjegyezte,, hogy azon a helyen, ahol a máj dnem három ezer lelkes közösséget befogadó sátor állott, s ahol az istentiszteleteket tartották, száz. évvel ezelőtt a delhii uralkodó parancsára lefejezték az első négy benszülött delhii keresztyént. Az uralkodó a kivégzés után egykori feljegyzések szerint azt mondotta, hogy mindörökre eloltotta Krisztus világosságát Delhiben. A ceyloni püspök erre utalva joggal állapította meg; ime, itt a bizonysága annak, hogy a mártírok vére a keresztyén egyház magvetése és rámutatott az Űr asztalára, mely körül ott ültek a világ minden részéből egybesereglett püspökök és a két újdelhii baptista és református gyülekezet egyháztagjaiból álló énekkar. Ez a találkozó nemcsak azt mutatta meg, hogy Űj Delhiben él a keresztyén egyház, hanem az Úrnak asztalán egymással találkozni is tud. Ahogy az úrvacsorái hívásnak engedelmeskedve indonéz barátommal együtt lassan közeledtünk az Űr asztalához, hirtelen azt éreztem, hogy valaki megfogta a kezemet. Csodálatosan meleg kézfogás volt. Ahogy fölnéztem, először csak azt láttam, hogy aki megfogta a kezemet, ül s szemei könnyesek. Aztán megismertem: az egyik katolikus hivatalos megfigyelő volt; még diákkoromban valami konferencián ismerkedtünk össze Hollandiában. Nem jöhetett az elszakadt testvérekkel az Úrnak szent asztalához, de kezének meleg szorításában, barátságos, s egyben könnyes szemében ott volt a biztatás, hogy Isten tehet csodát, mintahogy erről annyiszor meggyőződhettünk Delhiben. Ott az Úrasztala körül láttam a pünkösdista chilei kiküldöttett, az amszterdami Berkowuer professzort és éreztem a testvéri kézszorítás melegét. Némileg zavart, hogy az első sorban ott ültek az orosz orthodoxok, akik persze nem úrvacsoráztak. Vezetőjük Nikodim, simogatta szakállát, s szeme villogásából nem volt kiérezhető, hogy neki túlságosan fájna a keresztyénység megosztottsága. Az orosz, román és bulgár orthodox egyházak saját kérelmükre beléptek a tagok sorába, ezzel az Egyházak Világtanácsa életében új fejezet kezdődik. Mi van az orosz egyház álláspontjának megváltozása mögött? Es mi a jelentősége az orosz orthodoxok résztvételének az Egyházak Világtanácsa munkájában? Ez a két kérdés dominálta Új Delhiben a világgyűléssel kapcsolatban tartott sajtókonferenciákat. Mind a két kérdésre, legalább részben, feleletet adott az orosz delegáció összetétele. A múltban, ha valami érintkezés volt a szovjetorosz egyházi vezetőkkel, az orosz egyház képviselői élén ott volt az
