Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Dél-Amerika
142 BETHLEN NAPTÁR sokat. Áldásos munkásságát, az őrállás és ébrentartás evangéliumi gyümölcseit ma is érezzük. Alkalmanként D. Dr. Vajta Vilmos, Dr. Leskó Béla, Pósfay György, Gémes István lelkipásztorok is vakációjukból szakítottak időt arra, hogy a megtartás és a reménység útját hirdessék a gyülekezetnek. Erre igazán nagy szükségünk volt és van. Hiszen ennek a gyülekezetnek a tagjai valamennyien küzdő, máról holnapra élő emberek. Az általam ismert délamerikai országok között itt Chilében van a nyomorúság nagyvására. Álláslehetőségek nincsenek, a munkabérek igen alacsonyak, a létfenntartási költségek pedig igen magasak. Jól mondotta egy New Yorkból ideérkezett úr: “Kérem, itt a szállodai költségek magasabbak, mint New Yorkban.” Földrengések, gazdasági válságok a kisüzemek működését lehetetlenné teszik. Ma is vannak eseteink, ahol két, három család lakik együtt két szobában, mert nem képesek másképpen a házbéreket megfizetni. Öregeinkre is bizonytalan, nyomorúságos napok várnak, mert a szó szoros értelmében nincsen biztos öregségi járadék. (Olyan alapon, mint például Argentínában.) Gyülekezetünkben a rendszeres istentiszteletek 1962 januárjában indultak meg, amikor is Dr. Kadicsfalvy József lelkipásztor — Caracasból — az ottani helyettesítési ideje letelvén — megérkezett Santiagoba. A lelkipásztor elfoglaltsága négyes irányú: egésznapos szolgálata van az Ayuda Cristiana Evangelica-ban, annak menekültügyi osztályán. Jellemző a chilei viszonyokra, hogy havonta háromszáz lélek részére — kiknek legtöbbje már több, mint 12 éve van az országban — nyomorúságuk enyhítésére az USA-ból érkezett élelmiszer adagokat kell kiosztanunk. Az idősebb korosztályból 60 éven felül csak 150 személyt tartunk nyilván, akik kereset és betevő falat nélkül állanak ebben a világban. Igen kevésnek tudunk 1-2 dollárnak megfelelő összeget juttatni. Olyan nyomortanyák vannak, amelyek meghaladják az emberi elképzelést: pl. ötgyermekes asszony fából összetákolt bódéban lakik, nyelvtanárnő édesanyjával, ki 80 éves, ablaknélküli volt szeneskamrában. A különféle nemzetekhez tartozó családoknak a látogatása, a vigasztaló szó, a segítségre javaslat a lelkipásztor feladata. Családlátogatásom havi 25-30. A második irányú feladatom — amit talán elsőnek kellett volna említenem — a magyar gyülekezet pásztorolása, harmadik a spanyol gyülekezet megszervezése és pásztorolása. Havonta két magyar és két spanyol istentiszteletünk van. Az eddig tartott 18 magyar igehirdetésben 449 résztvevőnk volt, míg a 17 spanyol igehirdetésben 282. Családlátogatásom havi 20. Keresztelőnk 3, temetésünk 3 volt. A negyedik irányú feladatom a nyelvi gyülekezetek között, — tehát a német, magyar és a spanyol között — a koordináció elősegítése és biztosítása. A Mindenható mindezekhez a feladatokhoz erőt adott a gyülekezeteknek és a lelkipásztornak egyaránt és boldogok vagyunk
