Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Európa - Az Anyaszentegyház
BETHLEN NAPTÁR 117 SVÉDORSZÁG A Bethlen Naptár olvasóinak az elmúlt két év naptáraiban már módjában volt megismerkedni az ide északra sodródott protestáns magyarok egyházi szervezetével és vallásos életével. A Svédországi Magyar Protestáns Egyháztanács a református és lutheránus honfitársaink legszorosabb együttműködésének az alkotása és nagyon is a tudatában vagyunk annak, hogy csak evvel a testvéri együttműködéssel tudunk egyáltalában létezni és tudjuk biztosítani azt, hogy svéd földön édes anyanyelvűnkön hallgathassuk az Űr igéjét. Az elmúlt esztendőben is a kialakult gyakorlat szerint rendszeresen havonta egyszer tartottunk istentiszteletet a három nagyvárosban és azokban az ipari központokban, ahol nagyobbszámú protestáns magyar él. Nem hanyagoltuk el a kisebb gyülekezeteket se, amelyekben igyekeztünk a rendszeres negyedévi istentisztelet gondolatát megvalósítani. A legnagyobb nehézséget az óriási távolságok okozzák, amelyek a hívőknek hosszú utazást és útiköltséget jelentenek. Számos család van, akik a svéd néptengerben annyira el vannak szórva, hogy bizony nem nagyon van módjuk, hogy magyar istentiszteleteinkre eljöhessenek. Egyre nagyobb súlyt fektetünk arra, hogy a szórványban élőkkel felvegyük és tartsuk a kapcsolatot, lehetőleg lelkészi látogatások segítségével. Bibliaórákat Stockholmban és Västerasban tudtunk megszervezni. Stockholmban újabban evangélikus teológusunk, Koltai Rezső tartja azokat s az ■érdeklődés egyre fokozódik irántuk. Az elmúlt év bővelkedett az egyházi látogatókban, illetvén vendégekben. Ősz elején Pósfay György evangélikus lelkész, aki svéd egyházi meghívásra jött Svédországba néhány hónapra Dél-Amerikából, tartott több magyar gyülekezetünkben istentiszteletet, illetve előadást, amelyeken ismertette a magyar egyházi életet állomáshelyén a venezuelai Caracasban és másutt a délamerikai kontinensen. Különösen örömünkre szolgált az ottani magyar protestánsok példás együttműködése. Októberben Stockholmban Paavo Viljanen, a finnországi Tampere evangélikus esperese, aki átutazóban egy norvégiai konferenciára volt a vendégünk, tartotta meg szokott havi istentiszteletünket magyarul, majd később a szeretetvendégségnél vetített képes előadást tartott Tampere városáról és érdekes előadásban ismertette a finn egyházi ébredési mozgalmakat. Viljanen esperes mint fiatal teológus, két szemesztert töltött a soproni evangélikus teológián és ott tanult meg magyarul, majd otthon is továbbfejlesztette magyar nyelvtudását. Élő példája annak a szeretetnek, amelyet finn testvéreink éreznek irántunk. Novemberben az évi szokásos református egyházi istentiszteleti körútra sikerült dr. Jakos Lajost, a hollandiai Arnhemben szolgáló református lelkészt megnyernünk. A svédországi körútat ezúttal skandináviai körútra is ki tudtuk szélesíteni, amennyiben együttműködésben a Koppenhágában és a norvég Oslóban élő magyar protestánsokkal, ezekbe a városokba is eljuttattuk dr. Jakost, akinek svédországi körútja egyébként nagyszerűen sikerült. Márciusban a lundi egyetemnek dr. Vajta Vilmos volt a vendégelőadója, aki felhasználta az alkalmat és malmöi istentiszteletünket ő tartotta meg. A svédországi protestáns magyarság soha nem felejti el, hogy ő volt az, aki a svédországi magyar igehirdetést kezdeményezte. Húsvétkor. amikor lelkéizü^k G’atz
