Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)

N. L.: Amerikai Magyar Református Presbiteri Konferencia 1961-ben

BETHLEN NAPTÁR 55 református presbiter vallomása arról, hogy magyarságunkat, hazánk és sze­mélyes szabadságunkat, református egyházunkat, csak életet elemésztő hűsé­ges munkával szolgálhatjuk igazán, mint őseink tették. Sziics Ernő pénztámok, aki együtt lelkesedik ezekkel a jó magyar szi­vekkel, pénztári jeelntésével elmondja, hogy azért nem tudunk a magasságok felé szállni, mert szárnyainkhoz a gond és a szegénység ólmait kötözi a nemtörődömség. Nt. Makár János és Dr. Moor Arthur előadásaikkal a magyar református múltúnk megbecsülésére köteleztek el újra és a jellem formáló magyar kál­­vinizmus és a magyar református presbiter áldott szolgálatát mutatta be nemzetünk életében. A mai egyházunk nagy kérdéseit, égető problémáit, sebeit és a gyógyulás útját Nt. Csutoros István és Nt. Vitéz Ferenc éles látással és gazdag tapasz­talatokkal megirt előadásaik tárták fel előttünk. Külön dicséretet érdemelnek az előadók a való helyezetnek szemünk előtt való lepörgetéséért. Nt. Tóth Tibor esperes a született szónok magyar szivével angolul be­szélt a magyar református hitü egyházaknak Krisztusban való egységének a parancsáról. Az amerikai magyar református egység gondolata eddig csak a magyar beszédekben lobogott fel, most először szólalt meg angol nyelven is, követelve az Ige parancsa alapján ezt a hittestvéreknek áldott egységét. A Presbiteri Szövetség gyűlésének bizottságai munkájában részt vettek: Darnay János, Kish Károly, Nt. Szőke István, Boné Károly, Dókus István, Héjjas Tibor, Magyar István, Dr. Piri József, Antal Béla, Simonffy Lajos, Katona Sándor és Szeles János. A bizottságok sok szép és nemes javaslatai közül újra az egység gondolata emelkedik ki. Szeretné a Presbiteri Szövetség, hogy a szeptemberi ligonieri napok magyar református nagy napjainkká válná­nak és ezért szeretné az amerikai magyar református nőket egy szervezetbe tömöríteni és hasonlóképen az ifjúságunkat is, akik ugyan ebben az időben Ligonierben tartanák gyűléseiket. Jó volna ha tervük valóra válhatna. Az elmét, lelket foglalkoztató előadások igénybe vették az egész embert. Dr. Haller István vezette be néhány éve azt a kedves szokást, hogy a Ligo­nierben megjelent presbiterek számára műsoros estet rendeznek, ahol ame­rikai magyar életünk kiváló művészei szerepelnek. Ez év kedves meglepetése az volt, hogy Dr. Ludwig Arthur lelkész előadását kivéve clevelandiak, még pedig az első egyház és a magyar presbiteriánus egyház zenei életét vezető művészek szórakoztatták a közönséget. Az első egyháztól Dr. Major Miklósné gyönyörű hegedű játéka ringatta el lelkünket, kisérte édesanyja, Nt. Dr. Gerenday Lászlóné zongora művész. Élveztük a művész hajlamú házaspár együttes játékát, amikor Dr. Major Miklós feleségével szórakoztatták a kö­zönséget. Igazán kedves meglepetés volt azok számára, akik még nem hal­lották, amerikai életünk drága csalogányát Csutoros Istvánná nagytiszteletü asszonyt, aki magyar és angol énekszámaival felejthetetlen szépséget adott a lelkes közönségnek. Mindenki hálás volt ezért az estéért és gazdagon meg­ajándékozottnak érezte magát. Ezen az a kellemes estén úgy éreztük magun­kat, mint akik ámulva fedezték fel, hogy milyen nagy értékei vannak csalá­dunknak. A kellemesen töltött idő alatt is meg kellett látnunk, hogy az egész est azért rendeződött, hogy a presbiterek közelebb kerüljenek egymáshoz. Itt ezen az estén tapasztaltuk meg, hogy nemcsak az elnök, hanem a Presbiteri Szövetség elnökének hűséges felesége is szivén viseli az egyesület ügyét és hajlandó dolgozni és áldozatot hozni érte. Lélekben meggazdagodva, ősi hitük szeretetében megerősödve, újabb szol­gálatokra elkötelezetten távoztak el az 1961. évi presbiteri konferenciáról az egyházak kiküldöttei. Sok-sok elismerés jár a konferencia vezetőségének és a kitűnő ételekkel kedveskedő szives Bethlen Otthonnak. Legyen áldás életükön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom