Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Borshy Kerekes György: Növekedésünk Esztendeje - 1961
32 BETHLEN NAPTÁR szabott anyagi keretek között hogyan legyen megépíthető. Tervezni ugyanis lehet bármit bárkinek. Középületet emelni azonban nem lehet anélkül, hogy abba az illetékes állami hatóság a legapróbb részletekre terjedően bele ne szóljon. És mert a legutóbbi évek alatt számos szerencsétlenség történt az öregek befogadására szolgáló otthonokban, olyan kényelmi és biztonsági berendezkedéseket írtak elő, amiknek beépítése nagyon felemelte az építkezés költségeit, de amik nélkül a szükséges engedély megszerezhető nem lett volna. Legalább hat különböző előzetes tervet kellett tehát készítenünk és bemutatnunk, mielőtt a végső jóváhagyást megkaphattuk Harrisburghból. Ennek ideje 1961 júliusa volt. Pár hétre rá pedig már a tárgyalásokat is lefolytattuk különböző építési vállalkozókkal s a legmegfelelőbb s a legelőnyösebb ajánlattevővel a szerződést is megkötöttük úgy, hogy az egész külső építkezési munkának 1962 májusára be kell fejeződni. így a felavatás Egyesületünk fennállásának 66. s Bethlen Otthonunk alapításának 41. esztendejében, talán épen az alapítás évfordulóján, 1962 julius 4.-én megtörténhetik. Ami pedig az építkezésnek anyagi számadatait illeti nyilvánosságunk elé tartozik annak közlése, hogy az Egyesület által vállalt $310.000 jelzálog kölcsön és az építési alapon 1961 augusztusáig kezelt kb. $30.000 csak arra elegendő, hogy maga az épület felemelhető legyen, de ebben még nincsen benne néhány szobának belső kiképzése s az uj helyiségeknek bútorokkal való berendezése. Az ehez szükséges megajánlásokat és adományokat az Otthon attól az egyesületi tagságtól, egyházaktól és egyházi testületektől, magánosoktól és általában attól az amerikai magyarságtól várja a következő esztendők folyamán, amelyek és akik a múltban is jó bizonyságait szolgáltatták szép intézményünk iránti szeretetüknek és áldozatkészségüknek. Talán írnunk sem kell, hogy a Bethlen Otthon, — mint ifjakat és öregeket gondozó vallásos jellegű intézmény, amely falain belől magyart a magyartól elválasztó felekezeti különbséget sohasem ismert,— a maga nemében ma egyedülálló alkotás az egész világon. És mint ilyen megérdemel minden támogatást, amit csak az eredeti hazájától távolra szakadt magyarság adhat. Erre tekintettel e helyen is kérjük a soroknak minden olvasóját, hogy ne zárja el sem szivét, sem anyagi lehetőségeit a segítés elől. Jó helyre ad, ha adhat. Saját magyar testvéreit, esetleg épen saját magát segíti vele. Nagy öröm nekünk az, hogy a Mindenható alkalmat adott az építésre, a jótékony munkában való előhaladásra. Abban a jó reménységben vagyunk, hogy a mi örömünkben osztozik az egész világ magyarsága s legközelebbről az az amerikai magyarság, amely a maga mindennapi, sokszor nehéz gondjai mellett, sohsem feledkezett meg közösségi intézményeinek támogatásáról. Egyedül Istené legyen a dicsőség, aki a páli plántálás és apollósi öntözés után megadta a növekedés újabb esztendejét.
