Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 139 séget jelentenek. “A Fény” 10-13 oldalas stencilezett kiadvány azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremthessünk azokkal, akik a távolság, betegség vagy egyéb ok miatt gyülekezeti életünkben még nem vesznek, vagy nem vehetnek részt. 1960 nyarán (decemberben) jólsikerült majálist rendeztünk vidéken, szórakoztató programmal, 95 résztvevővel, melyen egyházi kis-cserkészeinket avattuk fel. A sikeren felbuzdulva elhatároztuk, hogy ez évben is megismételjük. Szép karácsonyi vásárt rendeztünk, melyre már az idén is készülődünk, majd februárban ifjúsági táncmulatságot egyik egyháztagunk kertjében. Egyházközségünk ez évben mind kolóniális, mind uruguayi viszonylatban értékes kulturelőadás-sorozatot indított spanyol nyelven, melyeken uruguayi neves professzorok és előadók vettek részt a következő témakörökkel: Igazság, tudomány erkölcs, lélektan és vallás, gyermeknevelés, a mai Uruguay laicizmusa, a magyar nyelv eredete. Nagy örömünkre szolgál, hogy Nőegyletünk 1960-ban szép sikerrel rendezett meg 8 műsoros szeretetvendégséget, melyek a legutóbbi határozat szerint jelenleg havonként lesznek. Ilyenkor délután tartjuk istentiszteletünket is, utána szavalatokat, zeneszámokat vagy egy kulturelőadást hallgatunk meg, melyet filmvetítés követ. A teát és a finom süteményeket Nőegyletünk s a gyülekezet nőtagjai ajándékozzák azzal az elgondolással, hogy azért pénzt ne szedjünk be, mert a Nőegylet célja hitben, szeretetben és lelkiekben adni, ellenszolgáltatás nélkül, módot nyújtva arra, hogy mindenki, — anyagi feltételezettség nélkül is — közénk jöhessen, de a perselybe ki-ki önkéntes adományt tehet. Egyelőre csak az a célunk hogy minél többen jöjjenek és közénk-szokjanak. Ezért akarjuk megmutatni, hogy az itt már annyira megszokott anyagias világ felett van egy magasabb szellemi világ, ahol Jézus Krisztus szeretetében szolgálja egyik ember a másikat. Az ilyen rendezvényeknek azért örülünk különösen, mert egy-egy alkalommal beállít gyülekezetünkbe egy még sohasem látott magyar, aki eleinte csak jól érzi magát, aztán érdeklődni kezd, s nemsokára már istentiszteletünkre is eljön. 1961 május 19.-én egyházunk belépett az Uruguayi Protestáns Egyházak Szervezetébe, melynek gyűlésein egyházunk két taggal képviseli magát. Minden kulturális munkánál jelentősebb a szombat délutáni magyar iskolában, (a kolónia egyik székházában: A Magyar Otthonban) a vezetőség támogatásával kifejtett tevékenységünk. Lelkiismeretes és keresztyéni szellemű nevelést kapnak a gyermekek tanítónőjüktől, aki Nőegyletünk értékes tagja. Az iskolába a gyermekeket autóbusz hordja össze, s mondhatnánk napról-napra nő a tanulók száma, jelenleg 38, közöttük 8 a protestáns. Három csoportban folyik a tanítás: óvodások 3-6 éves, 6-10 évesig és 10-14-ig. Tanítók: Pető Miklósné, Gömöri Tiborné, Gelencsér Lászlóné, a lelkipásztor és ifj. Erdélyi László presbiterünk, aki az iskola befejeztével a cserkészekkel foglalkozik és akinek sokat köszönhetünk a kulturális munkák szervezésében is. Nt. Kovács Pál montevideoi lelkész első keresztelési szertartása uj állomáshelyén.
