Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Európa
132 BETHLEN NAPTÁR megengedi kedves Nagy tiszteletű Ur, hogy röviden vázoljam, kik vagyunk. Az uram 1945 januárjában hagyta el Magyarországot, kényszer alatt a hadsereggel Én 3 éves kislányommal és pár hónapos fiacskámmal a pannonhalmai főapátságon maradtam a Nemzetközi Vöröksereszt védnöksége alatt. Rövid leszek: férjem nem tudott hazajönni, én nem tudtam otthonról eljönni (kis fiam közben meghalt) igy hosszú 12 évig kényszerűen külön éltünk. Uram közben kivándorolt Ausztráliába, onnan itt Uj Guineában kapott állást mint entomologus a Department of Agriculture kötelékében. 1956-ban azután a szerencsétlen kimenetelű forradalom során kislányommal és fivéremmel és annak családjával kiszöktünk. Pár hetes bécsi tartózkodás után végre találkozhatott a kis család — el lehet képzelni milyen izgalmas és megható körülmények között! Azóta itt élek az urammal, hála Istennek a legnagyobb szeretetben és egyetértésben, ami már magába véve is csodaszámba megy ennyi évi távoliét után. Kislányom Brisbane-ben van intézetben, ahol kiváló eredményt ért el eddig, idén fog érettségizni sajnos két évi veszteséggel. Ugyanis másképpen kezdődnek it az iskolai évek és egy szót sem tudott szegényke angolul mikor kijöttünk. Édesanyámnak tavaly bekövetkezett halála után, most minden erőnkkel azon vagyunk, hogy magára maradt Édesapámat kihozassuk Magyarországról. Sajnos kicsit kétséges a dolog miután ő volt Magyarország utolsó törvényes miniszterelnöke: Lakatos Géza. De bizunk Isten irgalmában, és ugy-e megengedi kedves Nagy tiszteletű Ur, hogy a Maga imádságát is kérjem, hogy ez a nagy csoda is sikerüljön! Levelemmel egyidőben Csörsz Győző Nagytiszteletü Urnák is irok, Mégegyszer hálásan köszönöm levelét és a kedves évkönyveket, a Bethlen Otthon minden lakójára Isten bőséges áldását kérve, Magát férjem nevében is meleg keresztyéni szeretettel üdvözlöm, Szent-Ivány Józsefné. VILÁGMÉRŐ NEMZEDÉKÜNK E nemzedéknek eleve-földjén kívül is van helye a világban Nem izzadunk honfi-bánatból gyöngyöt multunkba-zártan. Lábunk alatt lassan forog a földgömb, s mint kincsre éhes portugálok, uj, dusabb Indiákat felfedezni kóbor kedvünk merész gályára szállott. Minden földrész egy uj kaland. Minden sziget egy ismeretlen nevű virág. S a nyughatatlan Benyovszki sóhajt a szelekben. Értjük már Szenczit, Csorna Sándort, mindenkit, kit a lélek messze korbácsolt az édes hazától, hogy a homok be ne temesse. Az eltakart világot most újra felfedezzük, otthonmaradtak, néktek — sorsunktól felhevülnek, s tettekre ingerülnek hitetlen nemzedékek. GÖMÖRI GYÖRGY
