Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)

Az Anyaszentegyházról

£8

BETHLEN NAPTÁR

Az Anyaszentegyházról. . .

EGYSÉG FELÉ VALÓ TÖREKVÉSEK AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN

Magyar szempont.

Aligha nézhet valaki melegebb testvéri szeretettel egymásra úgy, mint egy magyar református és evangélikus lelkipásztor. Fajtánk és nemzeti múltúnk alapjai mellett, egyházi életünk és hitünk közös élményei kapcsolnak össze. Még hitbeli kérdéseinknél és vitáinknál is érezzük, hogy nem ellentét, hanem az egymás meggyőződését tiszteletben tartó szeretet az, ami egymás mellett tart.

Közel állunk egymáshoz, a testvéri életünk is valóság és mégis az eggyé létei csak nagyon erős és belsőleg el nem fogadható lelki kényszer mellett volna csak elképzelhető. És melyik felfogás “merne” olyan hitet rákényszeríteni a másikra, amit az szivével el nem tud fogadni.

Bocskai, Bethlen fejedelmek említésénél vájjon melyik evangélikus gondol arra, hogy azok nem a mieink? Mi tartozunk hozzájuk. Éppen igy a református ember őszinte szívvel hiszi, hogy az evangélikus Kossuth és Petőfi nélkül ő nem is lehetne igazi magyar és jó református.

Ezeknek a magyar szempontoknak az elfogadott “érthetetlenségével” tudjuk csak megérteni azt a különös helyzetet, hogy az ágostai hitvallást követő evangélikusok itt Amerikában nem tartoznak szervezeti egységbe és mégis eggyek.

Erről az Evangélikus Egyházról szeretnék még a vázlatnál is szűkösebb ismertetést adni. Először is a végtelen leegyszerűsítést azért teszem, mert a sok név még igy is zavaró lehet a megértés szempontjából. A cikk tartalmával világossá akarom tenni azt, hogy az Egyház hitbeli meggyőződése alapján se az evangélikus se a református részről mégcsak szó sincs egyesülésről. Tehát nincs “lutheri és kálvini egyesült egyház”. Csupán mi magyarok tesszük meg, hogy a református egyházban helyet adunk az evangélikusoknak vagy fordítva a református testvéreknek, azok áttérése nélkül. Ezt azonban csak akkor gyakorolhatjuk, ha ezt az igazságot mindig és őszintén feltárjuk a mi testvéreink előtt. Csak ezt az utat járhatjuk, csak ez az ut lehet egyedül méltó hozzánk. És ugyancsak szándékom megnyugtatni főként evangélikus testvéreinket, hogy a mi lassú haladásunk az organikus egység felé, nem az Egyház megmerevedéséből vagy elmaradt orthodoxiájából származik, hanem a lelkiismeret belső természetén alapul. Isten malmán pedig az idő kereke nem állott meg. Nem lobbanó lángokban, hanem nagy tüzek kemencéjében válik csak el az arany a salaktól.