Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Az Amerikai Magyar Református Egyesület
BETHLEN NAPTÁR 81 levelezés megkezdése a helyi Egyletekkel. E munkának a végzésével a bizottság a jegyzőt bízta meg. A jegyző elsősorban felkérte a református lelkészeket, hogy egyházaik köréből jelentsék be az Egyletek nevét és cimét. 98 kiküldött kártyára 61 lelkész válaszolt, mig 37 lelkésztől nem érkezett be válasz. A 61 közül 31 helyről jelentették, hogy nincs helyi református egylet, mig 30 helyről 35 Egylet nevét és cimét jelentették be. A 35 Egylethez körlevelet és kérdőivet küldetett ki a bizottság az egyesítési mozgalom ügyében. E körlevelekre nagyon kevés helyről érkezett be válasz. Mindössze 11 egylet töltötte ki a kérdőívet, kik közül 3 az egyesítési mozgalom mellett határozott, mig 3 ellene, öt egylet pedig a várakozó álláspontra helyezkedett e kérdésben.” “A Nőegyleti Bizottság távolság és anyagiak hiánya miatt keveset végzett. Irányítást vártak, de nem kaptak.” “Nagygyűlés elfogadja az Egyleti bizottság amaz indítványát, hogy egyházainkban legyenek az egyletek a Református Egyesülettel szerves egységben.” Az egyházak egyesítésére vonatkozólag három tervezet került a gyűlés elé, a Független Ameriai Magyar Református Egyházé s a Reformed Churchben lévő csoport részéről pedig a Tóparti, azután a Központi egyházmegyéé. Gyűlés egyik tervezetet sem fogadta el, hanem arra adott utasítást, kerestessenek meg az érdekelt egyházi közösségek, hogy az uj egységbizottságba megbízottakat nevezzenek ki. Határozat volt még arra vonatkozólag is, hogy a bizottsági munkák akadálytalan folytatására minden érdekelt egyház és egyesület tagonként egy-egy centet fizessen a az országos református gyűlés közpénztárába. Több próbálkozás után 1959-ben újra komoly kísérlet történt arra vonatkozólag, hogy az egység ügye végre tető alá kerüljön. A Presbiter Szövetség szeptember 7.-én Ligonierban (Pa.) tartott gyűlésén dr. Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke és dr. Szabó István, az Evangelical and Reformed Church Magyar Kerületének elnöke két hatalmas előadásban tettek vallást amellet, hogy az egység szükséges s az megvalósítható. Dr. Béky Zoltán püspök előadását ezzel a bizonyságtétellel fejezte be: “Ha az egység ügye megkívánja, én félreállok, mert az ügy szentebb és fontosabb, hogysem személyeken bukjon meg. Kijelentem azt is, hogy a vezetésem alatt álló Egyház minden tagja a legmeszebb menő lelki és anyagi áldozatra kész a szent magyar református egység megvalósítására.” Dr. Szabó István elnök pedig ezeket mondotta: “Mi 'bennünk egy lélek lakik, az ősi, szent, áldott magyar lélek. Egy lélek hordozói. .. Meddig jártok külön és ellen utakon? Egy lélek hordozói... vájjon az utolsó órában megtanuljátok-e annyi történelmi és bűnös tévedéseitek árán, hogyha a Lélek egy, az ut is csak egy lehet!” A két országos református gyűlés jegyzőkönyveiben feljegyzett határozatok az amerikai magyar reformátusság történetének megirása esetén tanúbizonyságok lesznek arra, hogyha az EGYSÉG valóra vált volna nemcsak hogy egy egyháztestben volnánk, de azok a célkitűzések is testetöltöttek volna, melyeket ezen a két országos gyűlésen megvalósításra kijelölt. Hogy az Egységbizottság az 1936-ra elrendelt országos gyűlést Youngstownba (Ohio) miért nem hívta össze —arról eddig feljegyzés nincs.
