Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
A Bethlen Otthonból
BETHLEN NAPTÁR 49 Ma újra építkezés előtt állunk. Odaállított az idősödő emberek számának növekedése mellett az a tény, hogy régi faépületünk, ami kb. 70 éves, annyira elavult, az újabb állami törvényeknek annyira nem felel meg, hogy az Öregek Otthona céljaira nem használhatjuk. Pedig szerettük volna megtartani. Első tervünkbe bele is foglaltuk, de az illetékes állami ügyosztály nem engedélyezte. (Még szerencse, hogyha lakásnak már nem, de egyéb célra (pl. nyomda, raktár, stb.) használhatjuk.) így másik tervet kellett készíttetnünk, mely már a legszigorúbb állami tűzrendészed és egészségügyi követelmények teljes figyelembevételével készült. Ez a 80 férőhelyes, művészi szépségű, monumentális modern épület dicsekedése lesz nemcsak nekünk, de az egész amerikai magyarságnak. Ahoz, hogy megvalósíthassuk, (kb. egy félmillió dollárba kerül), hogy újabb évtizedekig gondozhassuk, gyámolithassuk azokat, akik a hajlott kor küszöbéhez jutottak, (eddig kerekszámban 600 idős testvérünknek nyújtottunk otthont!) segítségre van szükségük. Ötezer dollár felépít egy kényelmes szobát, ezer dollár berendezi; 250 dollárért egy kórházi ágyat állíthatunk be. Elhunyt kedveseink emlékét, élők áldozatkészségét ércnél maradandóbb módon örökíthetjük meg. Egy amerikai család, amelyiknek pedig magyarokkal semmi különösebb kapcsolata nincs, erre a célra már 25,000 dollárt ajándékozott. Mi esetleg a szó szoros értelmében magunknak adhatunk és adunk, hiszen alakulhat az élet úgy, hogy ez lesz az a hely, ahol utolsó nyugalmas éveinket eltöltjük. Ligoniert képletesen s egyben igen találóan, az amerikai magyar reformátusság “szivének” nevezik. S tény, hogy az írás meghagyását: “egymás terhét hordozzátok...” itt váltjuk valóra. De az Otthon e mellett kulturális célokat is szolgál. Öt világrészen 24 országba szétszórt hittestvéreinkkel tartunk fenn kapcsolatot s látjuk el őket, amennyire meg tudjuk tenni, magyar tan- és énekeskönyvekkel, vallásos iratokkal. Két nyelven kiadott naptárunkban számontartjük a vasfüggönyön inneni magyar református élet minden fontosabb eseményét. Levéltárunkat, múzeumunkat állandóan gyarapítjuk, jól tudván, a jövő történeti kutatásai számára milyen nagy értéket fog jelenteni a tárgyi emlékek, elsődleges forrásanyagok megőrzése. Arra vonatkozólag, hogy nyomdát állítsunk fel, már határozatunk van. Hisszük, hogy lépésről-lépésre megvalósíthatók lesznek mindazok az elgondolások, amiket Egyesületünk elnöke Naptárunk vezető cikkében sorol fel. Különben az álmok valóra váltását az uj Öregek Házának felépülése évekkel hozza közelebb. A nyájas olvasótól erre kérünk segítséget. Gyors segítséget! Daróczy Sándor
