Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)

Szépirodalom

BETHLEN NAPTÁR

35

— Elég! — csattant egyszerre két ávós hangja is. De az ima nem hallgatott el, szárnyalt tovább, mindent elsöprően. Feledte mindenki a verést, az elmaradt vacsorát, az ávósokat. S mire pontként az ima végére került az ámen, az ávósok nem voltak sehol.

A csillag épp ekkor ért a tábor fölé, nyomában a három királyokkal.

— Már itt volnánk? — kérdezte az egyik, — Mintha megállott volna a csillag s úgy vagyon megirva, ahol megáll, ott leljük a megszületett Megváltót. — Kis időre megint megszólalt:

— Bizonyára fáradtak vagyunk már és káprázott a szemem, megy tovább a csillag, mutatja az utat tovább, gyerünk, múlik az időnk.

S a három királyok kezükben arannyal, tömjénnel, mirhával, szivükben alázattal követték a csillagot.

Az Ur zsámolyánál Péter apostol nézte a csillag útját, mint közel kétezer esztendeje mindig. Még most sem értette a csodálatos pontosságot s mindig aggódott kicsit: jaj, csak meg ne késsen. Látta ő is a tábor fölött szemhunyásnyira megállott csillagot. Az Urra nézett, nem szólt. Az Ur feléje fordította az arcát s feddő szóval illette:

— Péter, már megint kishitű vagy: a csillag mindig időben indul és időben születik a Megváltó is!

Az apostol alázatosan hajtott fejet az Ur előtt:

— Igen Uram, időben indul a csillag és időben érkezik a Megváltó.

*

NYÁRELŐ

Millióm

liliom

A kutyatej fut a

telt árokból a vetésbe.

Ásít a

tátika

s szája derül nevetésre.

tömjénezője szinezüst,

s utrakel égre fel

az édes, illattestü füst.

Violafiola

drága illatokkal telt meg.

Lagzira

hangzik a

hivogatója a kertnek.

A pipacs

— e ripacs! —

rikító pirosban pompáz.

A világ mind virág!

Megannyi elgurult gombház.

A kalász csupa láz

S e csodás ragyogás

tavasz, virágzás és ének hirdeti:

— higgy neki! —

Jaj de szép, boldog az élet!

szőkül s holnap már aranyos.

Amottan

titokban

gyógyszert készít az anyarozs,

Szénási Sándor