Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Egyesült Államok - II. Amerikai Magyar Református Egyház
190 BETHLEN NAPTÁR Ígérni sem, a tény az, hogy felénk fordulásukban benne van az Isten ígérete: nékünk még sok elvégezni való dolgunk van ebben a hazában, amelynek teljesítését semmiképpen sem odázhatjuk el, hogy egyszerűen szólunk a misszió és a keresztyénség egységének izgalmas uj útjairól és gyakorlatilag nem teszünk semmit. Úgynevezett ökumenikus szolgálatainknak csak az adhat hitbeli és lelki alapot, ha felismerjük sajátos és Istentől kirendelt szolgálatunknak útját gyülekezeti életünk megújulásában és a missziói munka semmi áldozatot nem kímélő elvégzésében. Ezért volt szükség arra, hogy 1960-ban már három egyházmegye végezze ezt a missziói feladatot. Nagy és bensőséges alkalmai voltak egyházi életünknek az idei egyházmegyei gyűlések. Szimbóluma az amerikai magyar református életnek az, hogy egyházmegyéink élén olyan esperesek állnak, akiknek gyülekezetei a közelmúltban örvendetes egyesülésnek boldog tapasztalásán mentek keresztül, mint Detroit és New York, illetve a jövő felé fordulva uj templom, modern iskola, kulturház építését végzik vagy már be is fejezték, mint Perth Amboy. Egyre inkább ismertebb lesz közegyházunk neve. Ökumenikus mozgalmak, testvér egyházak szinte naponta tájékozódnak, érdeklődnek, elismerésüket fejezik ki és bensőségesebb kapcsolatokat keresnek velünk. A püspöki hivatalhoz beérkező postaforgalom megduzzadása a bizonysága ennek. Örvendetes megújhodásnak jeleit mutatják a keleti részeken a new yorki és keleti egyházmegyék presbitereiből alakult presbiteri szövetség, melynek elnöke a Független Amerikai Magyar Református Egyház első közegyházi főgondnoka, Bodnár István. 1960 júniusában ugyancsak megindult ugyanazon egyházmegyék részvételével a magyar és amerikai nőegyletek közös munkája is. A perth amboyi női konferencia Ígéretes kezdet a jövendőre. Egyházmegyei és országos viszonylatban egyre inkább az ifjúsági munka felé fordult a közegyház figyelme. Az 1961 tavaszán tartandó egyházkerületi közgyűlés döntő jelentőségű változást jelent a keresztyén ifjúság közötti szolgálat egész munka mezején. Egy évtizeddel ezelőtt egyházi közösségünk felett sokan már a búcsúztató harangot emlegették. Isten kegyelméből, ma legalább is közösségünk, de sokan mások is világosan látjuk, hogy nekünk még sok tennivalónk van, mint amerikai magyar reformátusoknak. Elszíntelenedés, önmagunk feladása nem lehet sem uj hazánk, sem ifjúságunk, sem Krisztus anyaszentegyházának érdeke, nekünk, mint a magyar történelmi kálvinizmus amerikai hajtásának lehet, hogy csak a magunk kicsiny közösségében, de mindenképpen alázatos cselekvő szolgálattal kell Istennek hivó szavára felelni. Hisszük és valljuk, hogy az érettünk szolgai sorsot vállaló Urunk Jézus Krisztus evangéliuma szerint nekünk ezt az alázatos szolgálatot sürgősen vállalnunk és végeznünk kell, mert a kegyelmi idő rövid és a munka előttünk még sok.
