Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Reményik Sándor: "Világ Világossága" (Vers)
18 BETHLEN NAPTÁR VILÁG VILÁGOSSÁGA Magas állványon nyitott Biblia — Mögötte szikár gyertyaláng lobog. Ember sehol. Ez az Ige — Akit talán mindenki elhagyott. Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. — Ez az Ige — Világ végén talán, Vagy kezdetén. Úgy érzem most: Világ végén talán. Ez az Ige: Társtalan Fölség, fölséges Magány. Ki bírja ki? Ember nem bírja ki. Poéta ki nem bírja. Ezt a magányt. — Csak a Világ Költője, Ki verseit a végtelenbe Írja. Ez az Ige. Nem a megszokott kép. Nincsen gyülekezet. A családi kör nem üli körül. Nézd, be szikáran lángol, Félelmesen világok Önmagának örül. Világok tornyosodtak fel Öléből S vissza világok hullanak Ölébe. S nézd, mily magára van: Még egy szerzetes sem hajol fölébe. Költő, — ha egyszer minden elhagyott, S nyitott lelkeddel magadra maradsz, Magadra, mint a nyitott Biblia, Magas polcon és olvasatlanul: Szövétnek légy, ki ég, Önmagának elég — S egyedül lenni Istentől tanul. REMÉNYIK SÁNDOR
