Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Észak-Amerika
130 BETHLEN NAPTÁR ÉSZAK-AME R I KA KANADA Olyan időkben, amikor világunk néhány hét alatt is több történelmi változáson megy át, mint azelőtt nemzedékek során, és amikor szinte érzéktelenné válunk olyan technikai és tudományos eredmények iránt, amelyek csak néhány évvel ezelőtt is legfeljebb álmok ha voltak, — a nagydobokkal döngő, a legkisebbet is hatnullás számokkal jelző szóáradatban arra vállalkozunk, hogy egy maroknyi nép Kanadába vetődött kálvinistáiról hirt adjunk. Magyarokról, reformátusokról szólunk, akik azért — talán magunk előtt is titokzatos módon — nagy számok és tornyok nélkül is történelmet alkottak négy évszázadon át, mindenütt. Magyarokról, reformátusokról Írunk: emberekről, akikkel együtt nehéz, kivülök meg éppen nehezebb élni elhívott embernek. Kereszt-hordozó és keresztet hordoztató nép egyszerre: sorsát az áldozat méri, — és menti is. Két esztendő, 1957 és 1958 jelölte a kanadai magyar református élet félévszázados múltjának tetőfokát. Mintegy 35.000 menekült testvérünk és jónéhány lelkipásztor érkeztével a meglévő gyülekezetek szemlátomást növekedtek, ugyanakkor pedig város város után lett újonnan alakult gyülekezetek szintere. Az egyházak légköre örömet és szent fájdalmat sugárzott: volt okunk mindkettőre bőven. Lelkipásztoraink, és a szükség láttán szolgálatba álló önkéntes munkások úgy dolgoztak, mintha többek lettek volna, mint emberek. Vártuk a vonatokat, dideregtünk a repülőtereken, és kívántuk általában, hogy több órája legyen a napnak, mint 24. Pedig, ha élőről kellene kezdenünk mégegyeszer, minden jogos, vagy képzelt csalódás ellenére is, hát élőről kezdenénk. Az évekig tartó feszültség azonban nem maradt következmény Rev. W. A. McLeod, Kacsó István gondnok, Rev. Dr. J. A. Munro, Missziói főtitkár, Novák Miklós és Rev. W. J. McKeown a Wellandi Magyar Református Egyház 1960. jan. 28-i hálaadó istentiszteletén.
