Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról
104 BETHLEN NAPTÁR cAz c4nyaózentegyházról... SZÉLJEGYZETEK A MAGYAR EVANGÉLIKUSOK KÜLFÖLDI TÖRTÉNETÉHEZ Valaki, igen szellemesen, a 17. Egyházmegyének nevezte el a külföldi magyar evangélikus gyülekezetek láthatatlan kapcsolatban levő közösségét. Egy esperesi értekezlet összehívása azonban már egy evangélikus világ-gyűlést eredményezne. Nem vagyunk egyedül ebben a helyzetben. A magyar tragédia egész nemzetünk szétszórattatásával külön világrészekre dobálta szét népünket. Amiben sajátságos érdekességeink vannak, abban nagy része van D.Dr. Ordass Lajos ny. püspöknek, akinek még Deák-téri lelkész korában értékes elgondolása volt. Jól megválogatott, ösztöndíjas teológusainknak azt a tanácsot adta, hogy külföldi tanulmányaikat ne rövidre, mint egy látogatásra szabják, hanem alapos nyelvismeretet szerezve ereszkedjenek le az egyházak mélyebb értékeihez s kapcsolódjanak bele az illetékes nemzet egyházi életébe is. Teremtsenek személyes kapcsolatokat az élő egyházzal, annak kimagasló egyéniségeivel, hogy későbben, mint élő forrásokhoz tudjanak viszszatérni, amikor Magyarországon az egyházi élet problémáival tusakodnak. Ez természetesen egy békebeli világ elgondolása volt. Abban a reményben született meg, hogy ezeken a magas műveltségű embereken keresztül, mintegy természetes csatornán át, a magyarhoni egyházba képessek lesznek beleárasztani mindazt, ami máshol jó és értékesen beleilleszthetők az otthoni gyülekezetek életébe. Sajnos ennek az elgondolásnak gyümölcsét a hazai élet nem kóstolhatta meg. Az a néhány külföldre került ösztöndíjas, aki készen lett volna már erre az uj formájú szolgálatra, nem térhetett vissza hazai népéhez. A II. világháború ismét csak nyomorhoz és kiábránduláshoz vezetett. Az evangélikus egyház egyike volt azoknak, amelyik először ocsúdott rá a tennivalókra és egyesült a mentő szeretet szolgálatára az Evangélikus Világszövetségben. És ez a Szövetség, annak ellenére, hogy a magyarokat “ellenséges idegeneknek” könyvelték * * Ez alatt a fejeim alatt 1958-ban a régi Magyarország határán kivüli, tehát a nyugat-európai, észak- és délamerikai és ausztráliai magyar reformátusság életét ösmertettük. 1959-ben a csonkamagyarországi, felvidéki (szlovákiai és kárpátaljai), erdélyi és királyhágómelléki (romániai), valamint a dél-magyarországi (jugoszláviai) református egyházak életét adtuk. Ez éven először — a már szokásos református seregszemle mellett — evangélikus testvéreink is megszólalnak a fenti nagyszerű Írásban.
