Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
62 BETHLEN NAPTÁR HALOTTAINK NT. BERNÁTH ÁRPÁD Április hó 13.-án hunyt el. Temetése április 16.-án volt Morgantownban (W. Va.). 62 évet élt. Hosszú volt ez az ut, küzdelmes és kanyargós a Kiskunhalasi Református Gimnázium eminens diákjától a Morgantown-i pásztorságig. Theológiai tanulmányait a Budapesti Református Theológiai Akadémián végezte; Sárospatakon vallástanári oklevelet szerzett; majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiát tanult. A Bethania titkára, majd segédlelkész volt Kunszentmiklóson. Távozása fájdalmas és pótolhatatlan veszteség a West Virginia-i hegyek aljában szétszórt, kicsiny magyar református közösségek számára, mert ott csak az élesztheti amerikai magyar református Sionunk kihunyó, parányi tüzeit, aki áldozni tud és aki áldozni mer! Akinek van füle meghallgatni békés, gyógyitó, pásztori szeretettel az özvegyeknek keserveit, vagy az összetört öreg bányászok meséit falujukról, katonakorukról, amikor még egyenes volt mindegyik mint a szálfa, de azután jött Amerika, West Virginia és a bánya. Évek múltak és meghajlott a kemény gerinc, reszketővé vált az izmos kéz és a sirni soha nem tudó szemekben könnycsppek ülnek kinek emiatt, kinek más miatt... Mert hulló élet, elpusztulásra Ítélt élet a bányavidék élete. Megállanak a bánya-aknák, az egykoron fekete gyémántok már nem kellenek többé. A gyermekek pedig elindulnak más tájak felé. Otthagyják a családi fészket, amiből úgy szállanak ki, mint a költöző madarak. Ezeknek az embereknek volt pásztora Nt. Bernáth Árpád. Ezeket vigasztalta, noha talán őneki több szüksége lett volna vigasztalásra. Egyedül élte le életét. Nem volt hitvese, nem voltak gyermekei, nem voltak unokái,— senki nem volt koporsója körül, akihez vér szerint tartozott volna,— csak a barátok sirtak ott, vigasztalhatatlanul. Egyszerű, feketekendős asszonyok, kérgeskezü öreg bányászok siratták azt, aki mindig imáiban hordozta őket. Nt. Bernáth Árpád, megboldogult atyánkfia, mindig előttünk járt a szeretetben és most is előttünk jár Urunknak szinről-szinre való látásában! NT. HÁRY DÁNIEL Váratlanul, tragikus körülmények között távozott el 1958 szeptember 6-án. S ami még szomorúbbá teszi a gyászt az, hogy ennek
