Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 49 országnak imádkozó Ráday-akat adott. Felsorolásunkat folytathatnánk, hogy milyen hatással volt az élet minden területén, milyen hatással volt a magyarok szellemi életére, és mit jelent az a világ számára, hogy több mint három millió magyar ott a Kárpátok alatt kálvinistának vallja magát? Kálvin János adta a magyarság számára a tiszta evangéliumi teljes keresztyénséget, amely Krisztushoz vezeti az ő népét. Adta a prédesztinációs hitet, amelynek zászlaja alatt nemcsak a francia hugenották, nemcsak a németalföldi reformátusok, a skót és angol puritánusok, hanem a magyar kálvinista gályarabok is zsoltárral az ajkukon haltak martir halált, vagy szenvedtek irtóztatos üldözést, hogy utódjaik számára megtartsák a kálvinista hitet, amit Isten legnagyobb ajándékaképen adott az örök élet-halál harcban lévő magyarnak. Kálvin tanitása a magyar lélekből kitermelte a legszebb és a legjobb vallást, a magyar református vallást, amely Kálvin főbb tanitásaiban teljesen azonos a nyugati testvéreivel, de egyházszervezetében, alkotmányában, liturgiájában különbözik a többi testvéreitől. A magyar református hitnek külön ize, zamata van, mint a hazai őszibaracknak, mint a Hegyalján napfénycsókolta csemege szőlőnek, a magyar kenyérnek, smint a tavaszi napfényben bokor alján kéklő kis ibolyának. Én a szivem utolsó dobbanásáig azért vagyok hálás Istennek, hogy Amerikában is magyar református keresztyén lehetek. Nagy Lajos SOHA NEM LESZ TAVASZ? Ha nyugatról jöttek, hajlottam keletre. Fejszét akasztottak törzsem- gyökerembe. Mindig más legények Ítéltek parázsra. Csoda, ha nem értik kint a nagyvilágba’? Ha keletről jöttek, hajlottam nyugatra. Pányvát akasztottak ágamba- bogamba. A gyökér még bírná. De jaj, a koronám, az ő bűneikért szégyenbe ne hordnám. Szapultak, köpködtek álkertész legények. Mindig széllel szemben találtak az évek. Mindig széllel szemben vágytam a napfényre. Hullatom lombjain mások örömére. Néha, mikor jött az idők változója, megegyeztek abban: jó tűzre valóra. S zuhognak a szitkok, a fejszecsapások,... Soha nem lesz tavasz, magyar fák, virágok? Iváni Zoltán
