Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
42 BETHLEN NAPTÁR a kormányzat elé tárta az igazságot és követelte, hogy ne engedjenek több pálinkát szállitó kereskedőt fel a vizen — a bosszúhadjáratot lefújták és az erőd kapitánya szavát adta, hogy az indiánok visszatérhetnek a folyóhoz, fölépíthetik házaikat és bántódásuk nem esik. Adott szavát azonban megszegte és nyolc indiánt kivégeztetett. Erre fel az indiánok hirdették meg a háborút és három napig ostrom alatt tartották az erődöt, mig végre Bírta Ferencnek sikerült meggyőzni őket arról, hogy okosabb, ha visszatérnek saját partjukra. Alig távoztak el azonban, az indiángyülölő kapitány egy szakasz katonával megtorlásra készült. Az volt a terve, hogy éjszaka rajtaüt az alvó indián falun. Bírta azonban valahogyan megtudta a tervet és amikor a katonák csónakjai a hold fényénél áteveztek a folyón, a túlsó parton ott várta őket nyakasan és keményen Bírta Ferenc maga. — Kapitány ur — mondta a magyar — ezt a földet szerződés védi és aki ráteszi a lábát a katonái közül, azt magam verem be a folyóba! — Hadd lássam — ordította a kapitány s pisztolyával a kezében, elsőnek urgott ki a csónakból. Bírta Ferenc pedig állta a szavát. Félkezével elkapva a kapitány pisztolyos kezét, a másik öklével lecsapott s a kapitány hanyatt esett a vízbe. A következő pillanatban nyilzápor zudult a sötét erdőből a katonákra. Az indiánok készen várták a támadást. Hat katonát vesztett az erőd azon az éjszakán s köztük volt a kapitány is. Három napra rá járőr érkezett Palatkára s megkötözve vitte el Bírta Ferencet, az indián-barátot. Több mint egy teljes esztendőbe került, amig a legfelsőbb katonai bíróság felmentette s hazabocsáj tóttá. Közben azonban a nekivadult indiánok lerombolták az erődöt, leölték a helyőrséget, bosszudühükben rátámadtak a fehérek telepeire is s Bírta Ferenc elfogatását azokon torolták meg. Palatka községet is felégették. A zavaroknak végül is a “nagy indián háború” vetett véget, melyben a Seminole indiánokat a katonaság leverte és elűzte őket messze délre, a mocsarak közé. Palatka újra felépült s virágzó farmok nőttek ki az őserdő gazdag fekete földjéből, ahol annak idején Bírta Ferenc kikötött a csónakjával. Hogy mi lett vele, a hajdani palatkai földmiveslegénnyel, arról nem tud a krónika. De az általa elnevezett településből lassacskán város lett, melynek ma papírgyára, fejlődő kisipara van s a turisták ezrei keresik fel minden esztendőben. S Palatka város lakói a boldog floridai napfény alatt talán nem is tudják ma már, hogy egy messzi, szomorú, sok bajt látott kis erdélyi falu nevét viselik itt a gazdag, békés Amerikában.
