Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Egyesült Államok - I. United Church Of Christ
BETHLEN NAPTÁR 163 a feltartózhatatlanul és gyorsan haladó integrálódást. — Egyháztagjainknak a hitélete észrevehetőig meg fog gazdagodni, ha személyessé lesz részvételük a bel- és külmissziói munkában és Egyházunk minden más tevékenységében. — Viszont Egyházkerületünk is sokkal nagyobb mértékben fogja teljesíteni azokat a kötelezettségeket, miknek a 34 egyházkerület közül eddig — és majdnem mindig — a mi Magyar Egyházkerületünk felelt meg a legkevésbbé. — Ha a Világsegélyezés terén az utolsó helyről egyszer már a legelső helyre is fel tudtunk emelkedni: ez a most ajánlott eljárás néhány év alatt Közegyházunk missziói és egyéb járulékainak (az apportionment-nek) a megfizetésében is ki tud majd mozdítani minket a hozzánk éppen nem méltó és méltán szégyelt eddigi utolsó helyünkről. Még egy kérésem van ezzel kapcsolatban, javaslatomnak a mielőbbi életbeléptetése érdekében. — Arra kérem a jelentésemmel majd foglalkozó bizottság tagjait, hogy e javaslatomat lehetőleg azonnal tárgyalják meg s soron kívül tárgyaltassák le közgyűlésünkkel is, hogy elfogadása esetén legalább legfontosabb bizottságaink már a kivitelről is tanácskozzanak és hozzanak azt meghatározó javaslatokat közgyűlésünk elé, hogy a tervezetet haladéktalanul életbe léptethessük. — A fentieken kívül van még néhány olyan mozzanata életünknek, amik nem nyertek befejeződést a múlt esztendőben, hanem folytatódnak a jelenben, sőt a jövőben is; ezért kötelességemnek tartom, hogy röviden megemlékezzem róluk. — Az első ilyen ügy még mindig a magyar felkeléssel és menekültjeinkkel kapcsolatos. — Elnöki hivatalomhoz intézett kérésekre Világszolgálati Bizottmányunk 12,000 dollárra menő ruha- és élelmiszer-csomagot juttatott el Magyarországra. Argentínába menekült testvéreink között az egyházi munkát Nagy Balázs Dezső lelkészünk végzi, kinek fizetését, valamint templomuk építésének költségét Egyházunk vállalta magára. Olaszországba Kallós Árpád lelkészünket küldtük ki az ottani menekült-táborok meglátogatására, aki e feladatának elvégzése után Montevideóba megy lelkésznek. — Engem szintén ez a hatóságunk küld ki e nyár folyamán az európai országokban szétszórt menekült-testvérek meglátogatására és helyzetükről való jelentéstételre. — Másik fontos ügyünk a Kongregácionális Keresztyén Egyházzal való egyesülésünk. Múlt évi közgyűlésünk óta a két egyesülni kívánó egyháztest közös zsinata elvben már ki is mondta az egyesülést és azóta állandóan folynak azok a munkálatok, amikkel az uj alkotmányt készitik és a hasonló egyházi szervek egyesítésének részleteit kidolgozzák. Az egyesülést még mindig próbálja akadályozni kongregácionális testvéreinknek egy kisebbségi csoportja, kiknek sikerült újra bírósági tárgyalásra vinni tiltakozásukat. Nincsen kétség benne, hogy még e tiltakozás nélkül is évekig el fog tartani a két egyház teljes egyesülésének folyamata. — Minthogy a mi Egyházkerületünk vagy gyülekezeteink életében ez az egyesülés semmi változást nem fog jelenteni, elég most erről csak annyit mondanom, hogy az uj alkotmány készítésénél Egyházkerületünk tanácsának is alkalma lesz a munkálatoknak még tárgyalások előtt való áttanulmányozására. — Szólanom kell röviden Egyházunk úgynevezett ADVANCE-programmjáról is, aminek az is következménye volt, hogy az apportionment tőlünk kért összege minden előző évinél jóval magasabb lett, befizetéseink pedig százalék szerint tetemesen lecsökkentek, hiába voltak tételesen nagyobb összegűek mint az előző évben. — Ez aránytalanságon is fog javítani az általam ajánlott újítás bevezetése. — A következő tárgy nem jelentőségére nézve utolsó mostani előterjesztéseim között. Kötelességet mulasztanék, ha erre is fel nem hívnám közgyűlésünk
