Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Kanada
BETHLEN NAPTÁR 149 két tudja viselni a lelkészi fizetés egy részének az átvállalása mellett, de fokozott erőfeszítéseket tesz a teljes önellátás érdekében. Ezzel be is fejezhetném beszámolómat ha a magyar református ember őszintesége nem kötelezne arra, hogy a “Bethlen Naptár” egyházi és világi, elsősorban református olvasói előtt teljes nyíltsággal kitárjam a szivemet és el ne mondjam, hogy mi az, ami fáj nekünk, venezuelai református magyaroknak. Mióta a genfi egyházi központ a fentebb ismertetett döntését meghozta, a jelek szerint református egyházi hatóságainkat a Venezuelában élő mintegy 200 magyar református család sorsa egyáltalában nem érdekli. Eddig legalább is az érdeklődés legkisebb jelét sem tanúsították. Ez a magatartás, bármennyire fájó is, de valahogyan megérthető Genf részéről, ahol nyilván megsértődtek ama “lázadásunk” miatt, hogy nem akartunk “spanyol reformátusokká” átváltozni, hanem inkább a magyar evangélikusok testvéri közösségét választottuk. Értetlenül állunk azonban az U.S.A. magyar református egyházainak ilyen irányú magatartásával szemben és amikor legutóbb az Egyesült Államokban voltam, ezt illetékes helyen felpanaszoltam. örömömre szolgált, hogy — érzésem szerint — legalább egyetlen helyen panaszom megértésre talált. Szeretném hinni, hogy a tapasztalt megértés gyakorlatban is éreztetni fogja hatását. DR. NYERGES MIKLÓS a caracasi Magyar Protestáns Gyülekezet gondnoka. Az Argentina-i Magyar Református Egyház népművészeti kiállításáról részlet. (Nagy Anikó és Lővey Zsuzsa, 1958).
