Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)

Kanada

140

BETHLEN NAPTÁR

DÉL-AMERIK A

A MAGYAR REFORMÁTUSSÁG ÉLETE DÉLAMERIKÁBAN

Már jó nehány éve, hogy a Bethlen Naptárban rendszeresen beszámolunk az argentínai és általában a délamerikai magyar reformátusság dolgairól. Ez alkalommal is a chilei, uruguayi és argentínai magyar reformátusság életéről óhajtok beszámolni.

Ez év első felében felkerestem érdeklődő soraimmal Haypál Sándor kedves atyánkfiát, a Chilei Magyar Protestáns Egyházközség “prédikátorát”, megkérve, hogy Írjon nekem az egyházuk életéről. Julius elején válaszolt. Levele közérdekű részét idézem úgy, mint a Chilei Magyar Protestáns egyházi életről szóló beszámolót:

Chile: “Egyházközségünket háromnegyed évvel ezelőtt alakítottuk meg, kétharmad részben református, egyharmad részben evangélikus arányszámmal. Gyülekezeti életet előtte már egy éve éltünk és négy esetben istentiszteletet is tartottunk. A két felekezet együttes létszáma harminc család, (mintegy 50 fő), akik a legnagyobb szétszórtságban élnek az országban, de a zöme mégis Santiagóban van. Közel két éven belül Pósfay György, dr. Leskó Béla, dr. Vajta Vilmos és Hefty László (kétszer) lelkipásztorok látogattak meg bennünket, istentiszteletet tartottak és urvacsoraszolgálatot végeztek. Hefty László lelkész ezenkívül az ifjúság részére Santiago közelében egy táborozást is tartott, amelyen konfirmációra való előkészítést végzett. Istentiszteleteinket most már havonta, rendszeresen tartjuk, amelynek ellátását —- addig mig állandó lelkipásztort kaphatunk — ideiglenesen magamra vállaltam. A résztvevők átlagban 20-30 személy körül mozognak. A múlt hó folyamán tartottuk első szeretetvendégségünket, amelyen 70-en vettek részt és nagy lépéssel vitte előbbre egyházközségünk megerősödését és a keresztyén magyar gondolat ügyét. Természetesen még igen sok feladat megoldatlan, (ifjúság vallásoktatása, családlátogatás, szórványmunka stb.) de remélem, Isten segítségével fokozatosan előbbre vihetjük munkánk sikerét. Az itteni róm. kath. magyar egyházközséggel a legteljesebb egyetértésben élünk, munkánkat támogatják és tagjai a mi istentiszteletünkön is résztvesznek. Nem kívánom elhallgatni, hogy a presbitérium összeállításánál és a világi ügyvezetés megalakításánál nehézségeink voltak és vannak, de megítélésem szerint ezek az idő folyamán le fognak tompulni, mikor mindenki be fogja látni, hogy: Krisztus hitének szolgálatában és magyarságunk szolgálatában egyeknek kell lennünk.”

Az Uruguay-i, pontosabban montevideói magyar protestáns egyházi munka újraéledéséről már a múlt évben is hirt adtunk, amikor is 1957 augusztus 25-én első, szervező, látogató utunkat tettük feleségemmel. Ezen első ut alkalmával lelkesedést és Ige-szomjas érdeklődést tapasztalva, komoly lépéseket tettünk a Presbiteri Vi-