Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Nyugat-Európa
126 BETHLEN NAPTÁR rendelkezünk. A mi véreink általában munkások s még ha 30 év óta vannak is itt, nagy megélhetési gondokkal küzdenek. Az élet annyira megdrágult, hogy csak akkor birnak rendesen megélni, ha a családban a férj és a feleség egyaránt házon kivül dolgozik. Aki meg egy kicsit többet keres, az az óhazai testvéreit segiti. A legtöbb testvérünk ma is a továbbvándorlás gondolatával foglalkozik, tehát itt-tartózkodását csak átmenetinek, ideiglenesnek tekinti s igy nem akar nagyon bekapcsolódni az egyházi életbe. — A franciaországi magyarság igen különböző elemekből tevődik össze, 4 féle rétegeződésü. Az első csoport az 1918-as politikai emigráció volt, amely hallani sem akart az egyházról igen sokáig. A második réteg a két háború közötti gazdasági emigráció, amely a hazai nehéz megélhetési viszonyok miatt kényszerült külföldre. A francia állam ezrével hozatott ki munkaszerződéssel magyar munkásokat bányákba, selyemgyárba, földművelésre. A második világháborút megelőző években s a háború alatt sokan visszavándoroltak. 1946 után sok menekült érkezett, de ezeknek jó része az idegenek munkavállalását egészen 1954-ig erősen korlátozó rendelkezések s lakáshiány miatt továbbvándorolt. Az 1956 után idemenekült 13,500 főből mintegy 8,500 ujmenekült van még, de ezek is tovább igyekeznek. Sohasem birt tehát kellőkép megerősödni, önfenntartóvá válni a Franciaországi Magyar Református Egyház, mindig, előbb ó-hazai, aztán külföldi egyházi segítséggel kellett fenntartsa magát nem az itteni híveink hibájából, hanem a nehéz körülmények miatt. Franciaországot továbbra is missziói területnek kell tekintenünk. Egyébként is az, ugyanis a hivatalos római katolikus statisztika szerint A Párisi Magyar Református Egyház gyülekezetének egy csoportja a pünkösdi istentisztelet után 1958, az x-el megjelöltek: Kulífay Imre lelkipásztor és felesége.
