Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Közép-Európa
BETHLEN NAPTAR 117 hasonlító vallástörténet tanszéke. Mindezeken kívül van három úgynevezett konferenciási, vagyis rendkívüli előadói állás, éspedig tiszta református: magyar református egyháztörténet, praktika theológia és liturgika-ének-zene. Az intézet vezetője az intézeti tanács, mely az egyetemi tanács mintájára van megszervezve, szerve pedig a rektorátus. A rektor évente változik és minden évben más felekezetből választják. Az egyes felekezetek theológiái a karok. Igazgató helyett dékán áll a kar élén. A kar felsőbb hatósága az egyházkerület felé az egyházkerületi elöljáróság, a kormány felé pedig az intézeti tanács, illetve a rektor. A theológiái oktatás négy évfolyamú, de az ötödik is beleszámítható egyházi gyakorlatok címén. Lelkészképesitő vizsga, vagy “nagypapi” az ötödik év végén tehető, de egy évig még segédlelkészi szolgálatot kell teljesítenie a jelöltnek és csak a hatodik év végén választható. Miután a theológiái intézet egyetemi fokon áll, doktori oklevelet is adhat ki, melynek megszerzéséhez három a theológián eltöltött év szükséges. A régi professzorok közül három tarthatta meg tanári székét, Maksay Albert, Nagy András és Juhász István. Imreh Lajos, Gönczy Lajos, az időközben elhalt Tavaszy Sándor és Nagy Géza professzorok kényszernyugdijba kellett, hogy menjenek. Uj profeszszorok és előadók, Geréb Pál, Horváth Jenő, Borbáth Dániel, Mózes András, Dobri János. A nyugalomba helyezett régi professzorok mint óraadók szolgálnak. Termékenységben és munkában azonban még mindig felülhaladják néha koravén utódjaikat. Fontos tantárggyá emelkedett az ének, mely most a lelkészképesitő tárgya. A tanítók templomból való kitiltásával, minden lelkipásztornak jártasnak kell lennie az énekvezetésben. Benedek Kálmánnal az ének és zeneoktatás igen jó kezekben van. A református karnak az 1956-57. tanévben 165 halgatója volt. Az első évfolyamra 78-an jelentkeztek, de csak 37-et tudtak felvenni egy szigorú felvételi vizsga után. Ez az örvendetes szaporulat a theológiái hallgatók sorában a jövő legdrágább Ígérete. Az erdélyi református egyház úgy áll őrt az embertelenségben, olyan elszántan, olyan hősiesen, mint a sziklákon nőtt fenyők. Gyökereikkel a kopár kőfalakba és hasadékokba kapaszkodnak, koronájukat az égfelé emelik, ahonnan az áldást várják. Erdélyi egyházunk is megfogózkodva szegényes földjébe, terméketlen helyzetébe, fejét magasan az egek Urához emeli s egyedül tőle várja az áldásthozó megváltást. Bízunk benne, hogy az Ur megtartja, megőrzi erdélyi kicsinyeit, kik, a nemes harcot harcolva, a hitet mind a mai napig megtartották. B. K. E.
