Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Közép-Európa
102 BETHLEN NAPTÁR nem olyan bizonyos azonban, hogy a kommunizmus megmarad. Egy a vasfüggöny mögötti európai egyházi helyzetet csupán mérsékelt kritikával illető világszerte ismert német egyházi vezető feltűnő megállapitása szerint a kapitalizmus és marxizmus szintéziséből fog kialakulni Keleten a jövő rendszere. Még Oroszországban és Kinában is, ha eljutnak a gazdasági fejlődés bizonyos fokára, a marxizmus nemcsak, hogy el fog mosódni, de el is fog tűnni és helyet fog adni egy uj, emberséges társadalmi rendszernek. Ebben az emberséges társadalmi rendszerben viszont Krisztus egyházának nemcsak küldetése, de szabadsága is lesz. Hogy azért az elmúlt évtized és az elkövetkező idők magyar református egyházi vezetői közül kik azok, akik ilyen jövendőt várva a keskeny utón járva igyekeznek megőrizni az egyház fizikai épségét és lelki éberségét, kényszerűen alkalmazkodva a “népi demokrácia” követeléseihez, önmagukat mintegy odaáldozván, kik azok, akik csak a jelent tekintve, önérdekből vagy félelemből kiszolgálóivá válnak az uralkodó rendszernek, s végül kik azok, akik hamis prófétákként a kommunizmusban uj megváltás elérkeztét hirdetik s békét kiáltanak ott, ahol nincs béke — ennek eldöntésére, személyi Ítéletre, különösképpen külföldről, nem vállalkozhatik senki. Konkoly és búza szétválasztása az aratás idején történhetik csupán. A SZÜKÖLKÖDŐKÉRT . . . Én Jézusom, te nem gyűlölted őket. A gyülölködőket és a köpködőket. Szeretted ezt a szomorú világot S az embert, ezt a nyomorult virágot. Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet És hogy fölöttünk csak az Ur Ítélhet. Szelíd szived volt, ó, pedig hatlamad Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat. A megbocsájtást gyakorolni egyre Mig égbeszállni fölmentéi a hegyre, Ma is elégszer hallod a magasban, A gyűlölet hangját, amely égbe harsan. A gyilkos ember hangját, aki részeg S a szeretet szavát feszítené meg. Én Jézusom, most is csak szánd meg őket, A gyülölködőket és a köpködőket. Most is bocsáss meg nékik, mert lehet, Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek. Juhász Gyula
