Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
A Bethlen Otthonból
BETHLEN NAPTÁR 65 AZ ÖREGEK OTTHONÁBAN gondviseltünk 52 öreget, akik között az állandó betegek száma 12-14-re is felment. Súlyos és lábadozó betegeink gondviselésére 2 állandó ápolónőt tartottunk, de voltak esetek, amikor harmadikat is kellett éjszakai szolgálatra beállítanunk. A BETHLEN OTTHON TEMPLOMA. LÉTSZÁMUNK a félév végén volt: 36 gyermek, 48 öreg, összesen 84 lélek. — Felelős tisztviselők voltak az igazgató és felügyelő, 2. Családtagjaink száma volt 4. Hivatalnokok: irodai kisegitő és gyermek felügyelő, 2. — Alkalmazottak az öregek otthonában, 6., gyermek-otthonban 4„ a gazdaságban 3. Teljes létszám 1956 második felében volt 105 lélek. Ezek közül bejáró munkás volt 6. NAGY CSALÁDUNK gondviseléséhez, a szükséges lelki és anyagi javak Istennek hála az elmúlt évben is befolytak. Azok megszerzéséért és a külső jóakarat és áldozatkészség megtartása és fokozása érdekében, igazgató az egész év folyamán 32 egyházban tartott árvaházi vasárnapot, köztük 14-ben gyermek csoportunk szép programjával egybe kötve. A magyar egyházakban tett látogatások és szolgálatok mellett, gyermekprogramunkkal szerepeltünk a Meyersdale-i Pa. Lions Club 25 éves jubileumi vacsoráján; New York-ban, a Brick Presbyterian Church-ben és annak nagy termében tartott keleti-egyházak közös reformációiemlék ünnepén, éppen a magyar szabadságharc kitörésekor. Legutóbb pedig a Greenwich, Conn.-ben, az amerikai milliomos kolónia — Magyar Segélyre — rendezett művészi estélyén, ahová külön meghívást kaptunk, megfizetett autóbuszon mentünk és 400 gazdag amerikai vendég előtt szerepeltünk és szereztünk Bethlen Otthonunknak sok jó barátot. Gyermekeinket a gazdag milliomosok otthonaikban szállásolták el. A fentiekben összefoglalt 1956 Il-ik félévi jelentésemhez, amelynek befejezése a Bethlen Otthon 1956 évi pénztári kimutatása lesz, hadd fűzzem még az alábbiakat: Több, mint 12 év alatt szerzett igazgatói tapasztalatom alapján, szent meggyőződésem az, hogy a Bethlen Otthon árva és öreggondozó, hit és fajmentő munkájára, amerikai magyar református életünkben nagy szükség volt és arra, jövő nemzedékeink életében is szükség lesz! Ha Református egyesületi tagságunk, gyülekezeteink és lelkipásztoraink eddigi, vagy fokozódó támogatását a Bethlen Otthon és annak vezetősége megkapja és megtartja, akkor Szeretet-intézetünk hitünk és fajtánk elesettjeinek javára és mindnyájunk büszkeségére, áldott hivatását a jövőben is könnyen betöltheti. Végezetül, miután számomra igazgatói minőségemben ez az utolsó olyan vezértestületi gyűlés, amelyen a Bethlen Otthonról jelentést tehetek, itt is
